Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Nagy Ágota: A növénytermesztési kiállítások története
burgonyához kapcsolódóan a szeszipar is megjelent. Külön termet szenteltek az ipari növényeknek, valamint a hüvelyes veteményeknek. A gyógynövények és drogok az ipari növények között kaptak helyet. A szárított növényeken kívül az egyes gyógyszerek is megjelentek, melyekhez az adott növények alapanyagul szolgáltak. Az egyik kis teremben a híres magyar paprikát, s a hozzá kapcsolódó tárgyakat mutatták be. A kalocsai és szegedi paprikatermesztő vidéket stílusosan egy-egy népviseletbe öltöztetett menyecske szimbolizálta. A fontosabb művelő eszközök, egy paprikaőrlő malom modellje, szárító, egy paprikaminősítő laboratórium berendezése, a paprika, mint gazdag C-vitamin forrás népszerűsítése mind-mind helyett kapott a kiállításban. Kiemelt jelentőségű volt a gabonaféléket és a növénynemesítést szemléltető csoport. Az árpához kapcsolódóan a söripar, valamennyi gabonához kapcsolódóan a malomipar és a lisztminősítés is szerephez jutott. A kiállítás értékes darabjainak számítottak Kosutány Tamás 1900-1905 között gyűjtött, üvegfiolákban kiállított magyar búzamintái. Említésre méltó a növényvédelmi csoport. Itt a korábban látott szántóföldi növényféleségek újból megjelentek, s az egyes növényi kártevőket, betegségeket, valamint az ellenük való védekezés módjait ismerhette meg a látogató. A kertészeti teremben többek között különféle kerttervek, alakfa-modellek, zöldség-, gyümölcs- és dísznövény-magvak, növényápoló és feldolgozóeszközök kaptak helyet. Általánosságban elmondható, hogy a felújított kiállításokban az aprólékos műgond, a legújabb kutatási, nemesítési eredmények felvonultatása, a „minél többet mutatunk, annál többet fejezünk ki" elve érvényesült. AZ 1950-ES ÉVEKTŐL A FILIÁLÉK KORSZAKÁIG A növénytermesztési kiállítások sorában különlegességnek számít az 1953-ban létesült szabadföldi bemutató. Helyszíne a múzeum épületének délnyugati oldalán volt, a reneszánsz-barokk épületcsoport főbejárattal átellenes oldalán, a tó felől. A bemutatókert célja a múzeum „holt" anyagának élő természettel történő kiegészítése volt, hogy a „dolgozó tömegek ismereteit" ezáltal is gyarapítsák. A szabadtéri növénykert több száz fajban mutatta be a mezőgazdaság, a kertészet és az erdészet jelentősebb egynyári, kétnyári és évelő gazdasági, ipari, kerti, erdei és gyógynövényeit. A bemutatókert az éves múzeumi jelentések tanúsága szerint négy évig működött, 1957 után a beszámolók már nem említik. „1956-ban főként a takarmánynövények és a zöld futószalag, úgyszintén az újabban honosított gazdasági növények bemutatására helyezünk súlyt, továbbá konyhakertiekkel egészítettük ki a gyűjteményt." 1957 tavaszán még 1150 darab évelőt telepítettek, összesen 28 fajt, de az őszi telepítésre a „megbízott begyűjtő megbetegedése miatt" már nem került sor. 5 Az 1953-ban elkészült állattenyésztési kiállítás részét képező takarmány-kiállítás több éven keresztül a múzeum meghatározó növénytermesztési kiállításai közé tartozott. 1957-ben például tovább bővítették a szénaszárítás korszerű módjait szemléltető kiállítással, és a zöld futószalag installációját is felújították. (A zöld futószalag a vegetációs időszakon belül a folyamatos zöldtakarmány-ellátás lehetőségeit 5 MMgMA IX/12. A Mezőgazdasági Múzeum jelentése, 1956. MMgMA IX/192. A Mezőgazdasági Múzeum jelentése, 1957.
