Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Nagy Ágota: A növénytermesztési kiállítások története

növények stb. - A gyógynövények szárítására használt épületek modelljei. (Agnelli József plébános úr ajándéka.)" „A hazai főbb gyümölcsnemek térképei" gazdasági egyesületek ajándékaként, a kertészeti magvak, preparátumok és eszközök pedig egyenesen a híres magtermesztő és kereskedő, Mauthner Ödön ajándékaként és elrendezésében kerültek kiállításra. Miután a kiállítási épületeket „rozzantságuk" miatt 1899-ben lebontották, a Kerepesi úti ideiglenes kiállítóhely fogadta be a múzeum anyagát.

2 A tárgyakat „osztályonkinti csoportosításban" lehetett megtekinteni. Egy osztályon belül szerepeltek a gazdasági növénytermelés adatai, a növényekre hasznos és káros állatok képei, preparátumai, valamint a növénybetegségekről és „élősdiekről" szóló tablók és minták. Külön említésre méltó a 222 fajtát magába foglaló hazai és külföldi gazdasági és csemege tengeri, valamint az ország különböző vidékeiről származó szivar- és dohánylevelek gyűjteménye. A gazdák okulását szolgálta a különböző műtrágyák használata során várható terméseredményeket bemutató kiállítási részlet. A kertészet és gyümölcsészet külön osztályba került. Közöttük aszalt és befőtt gyümölcsök, zöldségaszalványok, kerti termékek feldolgozására használt eszközök, kerti és gyümölcsészeti munkaeszközök, gyümölcsöket ábrázoló színes képek is megjelentek. KIÁLLÍTÁSOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A múzeum állandó kiállításai továbbra is osztályokra bontva jelentek meg. Az 1928ban megjelent ismertető

3 tanúsága szerint a 23 osztály közül három foglalkozott növénytermesztéssel, mégpedig egy a növénytermeléssel (külön búza- és dohányteremmel), egy a növényi és állati kártevőkkel, s külön osztályt képezett a kertészet. Az 1934-es esztendő kiállítás-történeti szempontból mérföldkőnek számít a múzeum történetében. Ekkor rendezték hazánkban a XVI. Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszust, s ennek tiszteletére a múzeum kiállításait is újjászervezték. „Nagykállóy Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter felismerve a múzeum gyökeres átszervezésének jelentőségét, elhatározta a gyűjteménytári anyag felújítását és szakszerű kiegészítését. Az ország legkitűnőbb mezőgazdasági szakférfiait állította az átszervezés és átrendezés hatalmas kultúrmunkájának szolgálatába."

4 Az újjászervezett kiállításokban (korhű elnevezéssel: gyűjteménytárakban) eddig nem látott részletességgel tárulkozott ki a mezőgazdaság, s benne a növénytermesztés, így külön teremben mutatták be a rét- és legelőgazdálkodásra vonatkozó adatokat, eszközöket, a pásztorélet sajátságos tárgyait, a termesztett fű- és herefélék magvait, modellekkel, fényképekkel kiegészítve. E gyűjteménytári csoport zöldmező-gazdálkodás néven került bemutatásra. A statisztikai adatok, táblázatok, grafikonok és fotók minden további kiállításban is fontos szerephez jutottak. A következő csoport a takarmánynövényeket foglalta magában. Itt Magyarország legfontosabb szálas- és abraktakarmányait akvarelleken is látni lehetett. A kiállítás értékes része volt a Dégen-féle herbáriumsorozat. A kapásnövények között hangsúlyos szerepet kapott a répa, és a hozzá kapcsolódó cukorgyártás bemutatása, ezt követte a dohány és a burgonya a legújabb nemesítési eredményekkel együtt. A cukorrépához és a 2 A Magyar kir. Mezőgazdasági Múzeum tájékoztató Szak-Katalógusa. 1902. 3 Paikert Alajos: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum rövid leírása. Bp. 1928. 5-6. 4 A M. Kir. Mezőgazdasági Múzeum rövid útmutatója. Bp. 1934. 3.