Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác

A külső homlokzat az úgynevezett Hunyadi-udvarban folytatódik. A négyszög­letes U alakú udvar jobb oldala a szepescsütörtökhelyi kápolna itt másolatban elhelyezett baldachinos kiképzésű, kőfaragványokkal finoman csipkézett bejárójá­val indul. A csúcsívek közötti konzolon Magyarország koronás Nagyasszonyának, a Madonnának az érzékenyen formált szobra áll. Folytatásában szintén a szepescsütörtökhelyi kápolna belsejéből vett erkélymotívumot láthatunk, a késő gótika díszes csavarodó korlátoszlopaival. Az oszlopfőkön és a baldachin felső mezőinek rozettáiban középkori vitézek, Árpád-házi királyok portréi sorakoznak. 21 Az udvar hátsó záró falán a hármas olaszos árkád alatt gótikus mérműves ólomüveg ablakokat, fölötte faragott, fa konzolokkal alátámasztott, kiugró tető alatt végigfutó erkélyt tervezett az építész. A homlokzatra Mátyás király és Beatrix királyné köz­ismert domborművének másolatát építették be. A konzolos tető alatt gazdag díszí­tőfestés takarja be az egész falfelületet, melyeken heraldikus környezetben Mátyás korabeli címerek sorakoznak (a Hunyadiak, Aragóniái Beatrix, Szilágyi Mihály, Vitéz János, Bakócz Tamás és Corvin János címere). A gótikus csoport rendkívül romantikus, festői belső terei nagyrészt a vajdahunyadi vár lovagtermének nyúlánk, csúcsíves boltozatsorát, oszlopfőit utánozzák. Eredeti helyén a kőbordákat fehér fal­felületek töltik ki. Itt azonban ragyogó színvilágú díszítőfestést kaptak a belső terek. Az ornamentális festéseket Götz Adolf csak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megnyitása után, 1909-re fejezte be. 22 A kőfaragványok Langer Ignác művei, míg a változatos, virágokból, geometrikus mintákból álló ólomüveg ablakok a Forgó és társa cég munkáját dicsérik. A reneszánsz épületrész A millenniumi kiállítás idején a reneszánsz és Mária Terézia-kori barokk épületrész közel négyzetes tömege teljesen szabadon állva jobban elkülönült a Történelmi Főcsoport egyéb részeitől. 1901-ben, amikor Alpár először bemutatta az ismételten felépítésre kerülő múzeumépület terveit, a reneszánsz és gótikus rész közé egy olyan összekötő szárnyat helyezett volna el, amiben a múzeum főbejárata és egy időszaki kiállítások és előadások megrendezésére szolgáló helyiség lett volna, a hozzá kap­csolt ruhatárral együtt. Az elképzelés szerint elmaradt volna a Jáki kápolna, hogy helyén a könyvtár befogadására egy nagy, román stílusú terem épüljön. Az utóbbi gondolatot hamar elvetették, mivel a korábban megkezdett, növelt alapterületű reneszánsz-barokk épület költségei túllépték a tervezettet. Ezen felül az általános igény is inkább az volt, hogy a Jáki kápolnát vagy meg kell tartani, vagy azonos kül­sővel újra fel kell építeni. A gótikus és reneszánsz épület zárt összekötését a múzeum is igényelte, ezért a végleges terveken itt a szolgálati lakásokat, a személyzeti bejá­ratot és az emeleti irodák lépcsőfeljáratát helyezte el a tervező. Ez a díszítésmentes, egyszerű homlokzatú kötőszárny semleges átmenetet képez a két stíluskorszak között. A várudvar felőli homlokzat északolasz, korai reneszánsz árkádos kapuként jelenik meg. Mellette magasodik az úgynevezett „Apostolok tornya". A részben tég­21 A Hunyadi-udvar közepén a millenniumi ünnepségek idején még egy szökőkút állt, mely a bécsi Hohen Marktról ismert, de elpusztult kút pozsonyi másolata volt, melyet Pozsony város tanácsa 1520-ban rendelt meg Luttinger ham­burgi kőfaragónál. Ennél a Hunyadi-kútnál a páncélos vitéz már a magyar címert tartotta. Az udvaron 1908 óta Károlyi Sándor gróf ülőalakos szobra látható. 22 A két melléklépcső mennyezetének megtervezésére Huszka József, a magyar ornamentika jeles kutatója kapott meg­bízást. A díszítőfestés csíksomlyói motívumgyűjtés felhasználásával készült.

Next

/
Thumbnails
Contents