Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
A külső homlokzat az úgynevezett Hunyadi-udvarban folytatódik. A négyszögletes U alakú udvar jobb oldala a szepescsütörtökhelyi kápolna itt másolatban elhelyezett baldachinos kiképzésű, kőfaragványokkal finoman csipkézett bejárójával indul. A csúcsívek közötti konzolon Magyarország koronás Nagyasszonyának, a Madonnának az érzékenyen formált szobra áll. Folytatásában szintén a szepescsütörtökhelyi kápolna belsejéből vett erkélymotívumot láthatunk, a késő gótika díszes csavarodó korlátoszlopaival. Az oszlopfőkön és a baldachin felső mezőinek rozettáiban középkori vitézek, Árpád-házi királyok portréi sorakoznak. 21 Az udvar hátsó záró falán a hármas olaszos árkád alatt gótikus mérműves ólomüveg ablakokat, fölötte faragott, fa konzolokkal alátámasztott, kiugró tető alatt végigfutó erkélyt tervezett az építész. A homlokzatra Mátyás király és Beatrix királyné közismert domborművének másolatát építették be. A konzolos tető alatt gazdag díszítőfestés takarja be az egész falfelületet, melyeken heraldikus környezetben Mátyás korabeli címerek sorakoznak (a Hunyadiak, Aragóniái Beatrix, Szilágyi Mihály, Vitéz János, Bakócz Tamás és Corvin János címere). A gótikus csoport rendkívül romantikus, festői belső terei nagyrészt a vajdahunyadi vár lovagtermének nyúlánk, csúcsíves boltozatsorát, oszlopfőit utánozzák. Eredeti helyén a kőbordákat fehér falfelületek töltik ki. Itt azonban ragyogó színvilágú díszítőfestést kaptak a belső terek. Az ornamentális festéseket Götz Adolf csak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megnyitása után, 1909-re fejezte be. 22 A kőfaragványok Langer Ignác művei, míg a változatos, virágokból, geometrikus mintákból álló ólomüveg ablakok a Forgó és társa cég munkáját dicsérik. A reneszánsz épületrész A millenniumi kiállítás idején a reneszánsz és Mária Terézia-kori barokk épületrész közel négyzetes tömege teljesen szabadon állva jobban elkülönült a Történelmi Főcsoport egyéb részeitől. 1901-ben, amikor Alpár először bemutatta az ismételten felépítésre kerülő múzeumépület terveit, a reneszánsz és gótikus rész közé egy olyan összekötő szárnyat helyezett volna el, amiben a múzeum főbejárata és egy időszaki kiállítások és előadások megrendezésére szolgáló helyiség lett volna, a hozzá kapcsolt ruhatárral együtt. Az elképzelés szerint elmaradt volna a Jáki kápolna, hogy helyén a könyvtár befogadására egy nagy, román stílusú terem épüljön. Az utóbbi gondolatot hamar elvetették, mivel a korábban megkezdett, növelt alapterületű reneszánsz-barokk épület költségei túllépték a tervezettet. Ezen felül az általános igény is inkább az volt, hogy a Jáki kápolnát vagy meg kell tartani, vagy azonos külsővel újra fel kell építeni. A gótikus és reneszánsz épület zárt összekötését a múzeum is igényelte, ezért a végleges terveken itt a szolgálati lakásokat, a személyzeti bejáratot és az emeleti irodák lépcsőfeljáratát helyezte el a tervező. Ez a díszítésmentes, egyszerű homlokzatú kötőszárny semleges átmenetet képez a két stíluskorszak között. A várudvar felőli homlokzat északolasz, korai reneszánsz árkádos kapuként jelenik meg. Mellette magasodik az úgynevezett „Apostolok tornya". A részben tég21 A Hunyadi-udvar közepén a millenniumi ünnepségek idején még egy szökőkút állt, mely a bécsi Hohen Marktról ismert, de elpusztult kút pozsonyi másolata volt, melyet Pozsony város tanácsa 1520-ban rendelt meg Luttinger hamburgi kőfaragónál. Ennél a Hunyadi-kútnál a páncélos vitéz már a magyar címert tartotta. Az udvaron 1908 óta Károlyi Sándor gróf ülőalakos szobra látható. 22 A két melléklépcső mennyezetének megtervezésére Huszka József, a magyar ornamentika jeles kutatója kapott megbízást. A díszítőfestés csíksomlyói motívumgyűjtés felhasználásával készült.
