Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
laburkolatú építmény előképe a segesvári vár (ma Románia) kaputornya. Alsó része még középkori eredetű, míg szeglet-tornyocskákkal díszített árkádos felső része már 16. századi reneszánsz formákat mutat. A torony felső téglaburkolatába koronás angyalos magyar címer fehér mészkő domborművét építették be. A reneszánsz és barokk csoport csak a homlokzatokon különíthető el egymástól, mivel belső terei egységes barokk stílusúak. Hátul, a műjégpálya felől és a keleti oldalon tervezett Alpár reneszánsz formajegyeket. A kissé komorabb nagy hátsó homlokzatfelületet az ablakok fölött színes, csavarodó grafittó díszítések, és a párkányon végigfutó felvidéki - szepességi - pártázatos reneszánsz elemek teszik bontottabbá. A homlokzat jórészt szimmetrikus felépítésű, középen magasan kiugró toronnyal koronázott rizalittal, melyet Alpár ónémet reneszánsz palotahomlokzatként jellemzett. 23 Ezek az épületrészletek főleg a szepességi német városokban fordultak elő. A homlokzat két végének záróeleme viszont már eltér egymástól. A gazdasági bejáró kapu melletti épületszakasz az I. (Valois) Ferenc korabeli francia reneszánsz kastélyok szellemében van kialakítva, részben vakolt felülettel, aprólékos oszlop és relief díszekkel ékesítve. A homlokzatsík másik, déli vége részben a brassói Szent Katalinbástya (ma Románia) barokk tornya alapján készült. Közepe árkádosán áttört, fölül különös toronysisakkal és négy kis saroktoronnyal. A torony alsó nehézkes tömör testét a bártfai (ma Szlovákia) városháza reneszánsz és barokk díszítésű erkélyeinek és ablakkereteinek felhasználásával tette az építész oldottabbá. Alpár eredeti tervei szerint a tömb nyugati homlokzatát a lőcsei reneszánsz városház-torony, és az eperjesi Rákóczi-ház (ma mindkettő: Szlovákia) pártázatos reneszánsz homlokzata töltötte ki. Ez az épületrész a második világháború idején teljesen elpusztult. Az újjáépítés során - az eredetitől eltérően - a gödöllői Grassalkovich-kastély homlokzati elemeinek felhasználásával állították helyre, most már barokk stílusban. Ezzel sajnos néhány különleges elemét vesztette el az épületcsoport. Az épületegyüttes barokk részei A Mezőgazdasági Múzeum főbejárata, s egyben a múzeumlátogatók bejárati kapuja a barokk-reneszánsz épülettömb várudvarra néző egységes, összefüggő oldalára került. Ezt a főhomlokzatot Habsburg (Mária Terézia) kori stílusnak nevezte tervezője. Az íves vonalvezetésű, kupolás rizalitokkal kialakított épület tipikusan barokk karakterű, mégsem követ egyetlen meglévő műemléképületet sem. Alpár szerint is szabad kompozíció, amely a gödöllői királyi kastély, a nagyváradi püspöki palota, valamint a bécsi Fischer von Erlach és Lucas von Hildebrand épületeinek motívumkincséből táplálkozott. A homlokzat közepén a különös formájú, gazdag tagozatú kupolánál a gyulafehérvári vár (ma Románia) II. Károlyról elnevezett kapujának rokokó stílusú fő elemét használta föl a tervező. Az épület homlokzata fölé emelve monumentálisabbá tette azt. A két szélső, kör alaprajzú kupolával fedett rizalit szabad tervezésű. A főhomlokzatot a nagy, íves záródású ablakok közt a barokk stílusra jellemző burjánzó épületplasztika, domborművek, szobrok sokasága borítja. A kidomborodó rizalitokon páros oszlopokat, a negatív hajlású homlokzatsíkokon férfi-női Atlasz-szobrokkal díszített pilasztereket láthatunk. Az ablakívek fölött a " Alpár Ignác: A Mezőgazdasági Múzeum. Építő Ipar, 1902. XXVI. évf. január 3. 1-2. szám, valamint Magyar Építőművészet, 1907. augusztus 11-23.
