Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
bak és részlet-gazdagabbak. A középrész párkányán Árpád-házi Szent Erzsébet és egy kámzsás szerzetes szobra áll. A románkori szárny a népiesen „Kínzótorony"-nak hívott szeglettoronnyal vezet át a gótikus épületcsoport felé. Gótikus épületszárnyak A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak ez a része romantikus külsejével messziről felhívja magára a figyelmet, s egyúttal megadja az egész épületcsoport alapkarakterét. A főbejárati homlokzat élethűen idézi a Hunyadi-család 1450-ben épült erdélyi Vajdahunyad várát, bár léptékében, arányrendszerében jelentősen eltér attól. 19 Az épületrészek általában az 1301 és 1526 közötti időszakot jelenítik meg. A gótikus csoport a széles, csúcsíves bejárati kapuval kezdődik. Ez a „hidas" kapu tipikus középkori vár bejáratát utánozza, de fixen rögzített kapurácsozattal. A tetején végigfutó ostromfolyosó bástyafokai és lőrései a diakovári (ma Horvátország) püspöki erődítményéhez hasonlók. A kapuzat bal oldalán a már említett kora gótikus jellegű, szabad kompozíció, a „Kínzótorony" látható, melynek külső homlokfelületébe a hunyadvári vár egyik kiugró gótikus zárterkélyét építették be. A kapuzatot a másik oldalról zömök torony határolja. Folytatásában négy nagyméretű, csúcsíves ablakkal megnyitott épületrész következik, benne a Bethlen-család keresdi kastélyából (ma Románia) megidézett reprezentatív lépcsőtérrel. A homlokzat folytatását a „Nye bojsza" (Ne félj) torony zárja. A torony átvezetést biztosít a műjégpálya felé eső lovagterem tömegéhez. A rendkívül markáns torony - amely a Vajdahunyad várának szabadon álló utolsó védőműve volt a belső udvarban - itt átkötő elemként jelenik meg a beforduló homlokzaton. A toronnyal és a köríves toronyszerű zárterkély-sorral gazdagított lovagterem homlokzattal az építész Vajdahunyad várának legszebb részleteit emelte be az együttesbe, méltó emléket állítva a Hunyadiak korának. A lovagtermet az épületcsoport végén az 1460-as években épült szepescsütörtökhelyi (ma Szlovákia) Szapolyai-kápolna apszisa zárja, magas, díszes, mérműves ablakokkal, gazdag kőfaragású támpillérekkel. A kápolna apszisától egy átmeneti, román-gótikus, lőréses, csipkés bástyafal halad a reneszánsz csoport felé - közbeiktatott várszerű kisebb félköríves toronnyal - a gazdasági bejárat középkori hangulatú kapujához. A főkapun belépve, a belső udvarban a gótikus csoport templomhomlokzat-szerű részletét láthatjuk. A jellegzetes dómhomlokzat mögött nem templomcsarnok, hanem a két szintet összekötő lépcsőház helyezkedik el. A homlokzat közepét óriási, színes, mérműves ólomüveg ablak tölti ki. Az ablak a ránk maradt szignált rajzok alapján egyértelműen Alpár tervezése. 20 A rózsaablak közepén a magyar állami címer, a felső mezőben a magyar Szent Korona oroszlánok között, a körív szegélyén Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Fiume címerei Nagy-Magyarország egységét szimbolizálják. Homlokzatán a Hunyadi Mátyás korabeli páncélos vitézek szobrai állnak őrséget a rózsaablak mellett. Középen, alul a Hunyadiak címerállata, a holló ül az osztópárkányon. 19 Alpár a példaként szolgáló eredeti épületek helyszíni tanulmányozása során számos rajzot, vázlatot készített, melyeket a korabeli újságok is publikáltak. Vö. Toborffy Géza: Vajdahunyad vára a Mezőgazdasági Múzeum épülete. Búvár, 1939. június. 426., 428-429., 431-432. 20 A rózsaablak eredeti színezett tervei Alpár Ignác szignójával a Magyar Mezőgazdasági Múzeum irattárában eredeti felkasírozott és restaurált állapotban megtalálhatók MMgMA IX. 50.
