Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
csak az 1980-1990-es években kerülhetett sor. A múzeum épületét 1991-ben nyilvánították védett műemlékké. 17 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum, azaz a városligeti Vajdahunyadvár a Kárpátmedencében fennmaradt történelmi épületrészek harmonikus együttese, az imitáció és kreáció összhangjának szép példája, mely magyar építészeti specialitásként jelent meg az elmúlt századfordulón. Alpár Ignác akkor még nem sejthette, hogy az első világháború után az ország területének megcsonkításával elvesztett legjelentősebb magyar építészeti emlékeit sikerült látványosan és mindannyiunk számára megközelíthetően az érdeklődők elé tárni. Nem csupán a magyar mezőgazdaság kitűnő múzeumát sikerült jól funkcionáló épületben elhelyeznie, de időtálló, markáns és festői kialakításával az idegenforgalom mai célpontjaként a főváros egyik kiemelt műemléki nevezetességét is megteremtette. A VÁROSLIGETI VAJDAHUNYADVÁR ÉPÜLETEGYÜTTESE A román stílusú épületegyüttes Már az 1893-as tervpályázati kiírásban is rögzítették: „A történeti kiállítási épület architektúrája úgy tervezendő, hogy az a hazánkban eddig dívott főbb építészeti stílusokat, a románt, csúcsívest, reneszánszt és utóbbinak válfajait - a barokkot és rokokót, egészben véve szellemükben, részleteiben pedig nevezetesebb hazai műemlékeink hű utánzataiban tüntesse fel." Alpár mindezeket következetesen figyelembe vette úgy a millenniumi kiállítási épületnél, mint a végleges Mezőgazdasági Múzeum épület tervezésénél. A négy stíluskorszak csoportja jól elkülöníthető egymástól, annak ellenére, hogy egységes hangulatot árasztanak. A román stílusú csoport a sziget északnyugati részén, a főbejárati kaputól balra, a tó felé esik. Belső terei csak különleges események alkalmával látogathatók, külső homlokzatai azonban a tó túloldaláról, illetve a belső udvar felől bármikor megtekinthetők. A román csoport három fő egységből áll. Legismertebb része a Jáki kápolnaként emlegetett kis templom. Bélletes kapubejárata az 1256-ban felszentelt Vas megyei Ják község román kori templomának részleges másolata. A kapubéllet rendkívül gazdag kőfaragású, fölötte a lépcsőzetesen emelkedő oszlopos fülkékben tíz apostol szobra áll, középen Krisztus-ábrázolással. Két további apostolszobor és Mária a kis Jézussal kétoldalt a homlokzat falfülkéiben látható. A kapuzat oszlopai előtt álló oroszlánok pontosan követik a jáki székesegyház építészeti részleteit. A szobrok gipszmásolatai a jáki szobrok erős korróziója miatt mára az egyetlen pontos lenyomatot jelentik. Az oromfalon mindössze annyi különbség figyelhető meg, hogy Alpár elhagyta a kapu első ívmezőjéből a két angyal között álló trónoló Krisztus-alakot, s helyére a húsvéti bárány allegorikus domborműve került. A templom tömege szabad tervezésű. Az eredeti bencés apátsági templom nagyméretű homlokfalát két csonka gúlával fedett torony fogja közre, míg a városligeti kápolna középtengelyében szerény egyszintes, alacsony torony emelkedik, mellette két kis zömök toronycsúccsal. Természetesen a méretei miatt az alaprajzi elrendezés is eltérő. Itt a bal oldali apszis egyenes záródású, belső tere rövidebb és alacsonyabb. A templom oltárképe a Szent Családot ábrázolja. A megejtően szép, színes márvá17 A Mezőgazdasági Múzeumnak a második világháborút követő évtizedekről részletesebben: Fehér György - htvánffy Gyula - Oroszi Sándor: A 100 éves Mezőgazdasági Múzeum. Bp. 1986.
