Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
emeleten eredetileg ismét egy királyi fogadó lett volna, de később itt helyezték el a múzeum könyvtárát. A másik jelentős változás, hogy a korábban szabadon álló barokk-reneszánsz épületet egy árkádos szárnnyal hozzákapcsolták a gótikus csoporthoz. A tervezés közbenső fázisában, 1901-ben Alpár ide tervezte a főbejáratot, valamint egy nagy előadótermet, de végül ez az elképzelése nem valósult meg. A terv szerint a Jáki kápolnát sem építették volna vissza, hanem a helyén a könyvtár nagyobb épülete lett volna. A barokk és gótikus épületek között az átmeneti tömegben szolgálati lakást, lépcsőházat helyeztek el. Ennek következtében elmaradt a keresdi kastély árkádos folyosója, s további helyiségekkel szaporodott a műjégpálya felőli várfal bástyája, bezárva ezzel az így létrejött gazdasági udvart. Újabb nagy változás az egykori királyi fogadó helyiségcsoportjának kialakításánál következett be, ahol ma a múzeumi adattár, az igazgatóhelyettesi szobák, és egy máig jól hasznosítható rendezvényterem található. Alpár idején még auditóriumként és miniszteri fogadóként szolgáltak ezek a szobák. Természetesen e helyiségek mára nélkülözik az egykori királyi termek gazdag pompáját. A főbejárathoz vezető híd elvesztette korábbi archaizáló fa köpenyét, és egyszerű, felépítmény nélküli kőhíd lett, előtte kétoldalt egy-egy kőoroszlánnal, melyek a főváros címerét tartják. 15 Az egész épületegyüttes homlokzatképzése, felületalakítása megváltozott azzal, hogy a patinázott, festőibb kőimitációt sokkal markánsabb és szabályosabb kőfal váltotta fel. Alpár, hogy a kőfal ridegségét mégis feloldja, változatos kőanyagot: haraszti, sóskúti, kolozsmonostori mészkövet, a belsőkben ruskicai fehér márványt, és magyargyüdi márványt használt. A „Nye bojsza" és segesvári toronynál a festőibb színhatás érdekében pilisszántói követ, míg a román épület udvarán csobánkai követ alkalmazott. A Jáki kápolna sóskúti burkolatát - a már más épületénél is alkalmazott eljárással - vasgálicos patinázással színesítette. Bár az újra felépített Magyar Mezőgazdasági Múzeumot 1907 júniusában megnyitották, belső kialakítása csak évek múltán fejeződött be. 16 A bútorozás meglehetősen nehézkesen készült el. Alpár ragaszkodott ahhoz, hogy a kiemelt helyiségek bútortervezését két fiatalabb építészre, Györgyi Dénesre és Kós Károlyra bízzák. A múzeum vezetősége viszont költségtakarékosabb, gyári bútorokat szeretett volna beszerezni. Végül Schmidt Miksa cége gyártotta le őket - a korabeli irodalom szerint Györgyi Dénes terveinek felhasználásával. A 43 darab patkó formájú, három lábú, robosztus, alul fonatos díszítésű széket, karfás „trónszékeket", asztalokat ma is a múzeum használja. Alpár halálát követően jó néhány kisebb átalakítást hajtottak végre az épületen 1930-ban. Ennek során elsősorban az összekötő rész alakították át a múzeum használati igényei szerint. A második világháború idején, 1944-1945-ben hat bombatalálat és számos belövés érte az épületcsoportot. Különösen a reneszánsz-barokk rész sérült meg, továbbá ledőlt a csonka torony. A reneszánsz épületrész keleti fala és födémje elpusztult. Ezt a homlokzatot a háború után nem az eredeti Alpár-tervek szerint építették vissza, hanem a gödöllői kastély stílusában. A háborús károk helyreállítása 1948-ban Hajós Alfréd közreműködésével folyt. Az 1956-os magyar forradalom fegyveres összeütközései újabb belövéseket, ismét súlyos károkat okoztak, elsősorban a gótikus szárnyban, a vadászati kiállítás területén és a „Kínzótorony" tetőrészén. Ezek helyreállítását 1959-re befejezték ugyan, de a teljes rekonstrukcióra 15 A budapesti Mezőgazdasági Múzeum hídjára vonatkozó tanulmány-vázlatok. Építő Ipar, XXX. 1906. 252-253. 16 A múzeum megnyitásán részt vett Ferenc József is, aki a megnyitó előtt elragadtatását fejezte ki Darányi miniszternek: Ilyen intézmény alig van Európában. Pesti Hírlap, 1907. június 7.
