Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye

1896 és 1950 között 1986-tól kezdődően jelentős gyűjtés folyt. Ez alatt az időszak alatt még nem volt kialakult leltározási módszer, de a múzeumba került minden tárgyat bevezettek az ún. Vajdahunyad-szakleltárkönyvbe. Mivel a tárgyak mennyisége hamarosan hatalmasra duzzadt, szükségessé vált a csoportosításuk. Különböző szakleltár­könyveket hoztak létre, melyek többnyire a kiállítások témáihoz igazodtak: például Baromfitenyésztés (B.t), Állattenyésztés (A-7.; A-I.; A/I-9., A/7; A-II.b.; A-IIL; A-III.b.; A-IV.b.; VI-7.; 1-7; I.-4.) Vadászat (C-III.b.) szakleltárkönyv. Ezekbe a leltárkönyvekbe nemcsak az újonnan beérkezett tárgyakat leltározták be, hanem - új leltári számmal - a korábbiakat is bevezették. Párhuzamosan több leltárkönyvbe is leltároztak, illetve időnként újra kezdték a leltározást, ezért ugyanaz a tárgy több leltári számot is kapott (1. táblázat). 1951 és 1963 között 1951 után egységesen egy központi leltárkönyvbe leltároztak. Az ebben az időszak­ban gyűjtött tárgyak leltári számai már véglegesek, és megfelelnek a jelenleg hasz­nálatos hármas tagolású nyilvántartási számoknak. A második világháború után ismét elkezdődött a gyűjtés, valamint újraleltározták a gyűjtemények és kiállítások megmaradt anyagát. Ezeknek a tárgyaknak a származását azonban nem jegyzik fel, hanem „régi múzeumi anyag" bejegyzéssel jelölik. Ez azt jelenti, hogy a tárgy felte­hetően 1896 és 1951 között került a múzeum tulajdonába, de a pontos beszerzési ideje ismeretlen, korábbi leltári számait pedig nem jelölték. Fentieket igazolják a Herman Ottó Ősfoglalkozások című kiállításáról készült régi fényképek is. 23 . Ezeken több szarvasmarha-koponya is látható, melyeket Herman Ottó szerzett be. Ezek közül az egyiket biztosan lehetett azonosítani az 53.152.3. leltári számú koponyával, mely jelenleg a Domesztikáció című kiállításban látható. 1964-től napjainkig 1964-ben a csonttár külön leltárkönyvet kapott, melybe az azóta begyűjtött, és - új leltári számmal - az 1951 előttről megmaradt néhány korábbi állatcsont került beleltározásra. Sok leltári tételnél ezért itt is a „régi múzeumi anyag" bejegyzés szerepel. Ugyancsak 1964-ben kezdték el a leírókartonok készítését is. Részletes leírókartonok az 1960-as és 1970-es években készültek, sokszor fényképmellék­lettel. Ebben az időszakban ezt tekintették az elsődleges adatbázisnak, ezért a leírókartonokon több adatot szerepeltettek. Ennek következtében a leírókarton és a leltárkönyv adatai néhol eltérnek egymástól. A fenti időszak előtti és utáni időkből származó leírókartonok már jóval kevesebb adatot tartalmaznak, és teljesen meg­egyeznek a leltárkönyvvel. Az összehasonlító állatcsontgyűjtemény házi- és vadállatcsontjai anatómiai sorrendben kerültek nyilvántartásba: nyilvántartásuk hármas tagolású (év, fajnév, csontnév, például 65.2.1-96. = 1965.2. német juhászkutya, 1-96 darab részle­ges váza). A leltárba vett régészeti állatcsontanyagról szintén pontos a nyilvántartás. A nyilvántartás hármas tagolású (év, fajnév, csontnév, például 85.114.1-17. = MMgMA Archív Fotók Gyűjteménye. Neg. szám: 9791., üvegneg. szám: 1912.

Next

/
Thumbnails
Contents