Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye
a csonttárban. A múzeumban dolgozó régészek, Kralovánszky Alán, 18 Nováki Gyula 19 (Bakonyszentmihály-Zöröghegy, Nagybörzsöny, 20 Bölcske Tiszaalpár), Pálóczi Horváth András 21 (Szentkirály, Bács-Kiskun megye) és Molnár Erzsébet 22 (Esztergom-Zsidód, Tiszaroff) ásatásaiból származó anyagok is a gyűjteménybe kerültek, függetlenül az ásatás körzetétől. A régészeti halcsontokat Takács István gyűjtötte és határozta meg. A régészeti állatcsontgyűjteménybe 104 ásatási lelőhely anyaga került. Ebből 59 lelőhely anyagát már feldolgozták, illetve beleltározták (7. táblázat), 42 lelőhely anyaga még feldolgozatlan (8. táblázat). 1 lelőhely, Fenékpuszta anyagának egy része már feldolgozásra és leltározásra került, nagy része azonban feldolgozatlan. A leltározott régészeti állatcsontanyag a neolitikumtól a legújabb korig terjed. Történelmi korok szerinti megoszlása nem egyenletes. Mind lelőhelyszám, mind mennyiségi szempontból legnagyobb részét a népvándorlás- és a középkor teszi ki. A lelőhelyek korok szerinti megoszlása: neolitikumból 4, rézkorból 2, bronzkorból 3, vaskorból 2 (szkíta 1, kelta 1), római korból 9 (Pannónia 6, barbarikum 3), a népvándorlás korából 1, avar korból 13, a honfoglalás korából 5, Árpád-korból 3, késő középkorból 12, török korból 1, és a legújabb korból is 1 lelőhely anyaga került beleltározásra (9. táblázat). 42 lelőhely anyaga vagy egyáltalán nem került feldolgozásra (8. táblázat), vagy feldolgozása elkezdődött, de Matolcsi János hirtelen halála miatt félbeszakadt. A feldolgozatlan régészeti állatcsontok mennyisége körülbelül megegyezik a leltározott anyagokéval. Ezek a lelőhelyek is különböző korszakokból (neolitikumtól a középkorig) származnak (10. táblázat). A régészeti gyűjteményben találhatók pleisztocén korú állatcsontok is (88 darab), melyek zömét magánszemélyek ajándékozták a múzeumnak. Ezek pontos származási helye sokszor ismeretlen. Az állatcsontok az ország egész területéről származnak. Néhány tárgy koráról sincsenek pontos adataink. A pleisztocén korú tárgyak között gyapjas orrszarvú, mamut, őstulok, barlangi medve, bölény, gímszarvas, jávorszarvas és rénszarvas csontjai szerepelnek (11. táblázat). Barlangi medve 5, bölény 3, gyapjas orrszarvú 5, mamut 10, őstulok 8, gímszarvas 3, jávorszarvas 1 és rénszarvas 1 helyről került a gyűjteménybe (12. táblázat). A leltárkönyvben pleisztocén anyagként szerepel 1 kutyakoponya is, mint „ősi kutya" koponyája. A koponya feltehetően egy régészeti lelőhelyről származik, hasonlóan - az ugyancsak a pleisztocén anyagok között szereplő - szarvasmarha csontokéhoz, nem fosszilis leletek. III. NYILVÁNTARTÁS Az állatcsontgyűjtemény hagyományos leltárkönyvi nyilvántartása többnyire szakszerű, pontos és naprakész. A nyilvántartásban három időszakot: az 1896 és 1950 közötti, az 1951 és 1963 közötti, valamint az 1964 utáni időszakot kell megkülönböztetnünk. 18 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum dolgozója 1962-1964 között. 19 1965-től 1986-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum dolgozója. 20 A Börzsöny két hegyén kisebb ásatásokat végeztek, ahol szántóföldnyomok után kutattak. A területről állatcsontokat nem gyűjtöttek be, így nem gyarapították az állatcsontgyűjteményt. Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1975-1977. Bp. 1978 55-78. 21 1986-től 2006-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum dolgozója. 22 1993-tól a Magyar Mezőgazdasági Múzeum dolgozója.
