Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Szabó László - Székelyhidy Iván: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Halászati Gyűjteménye

tartozó Ebedi-tanyán. A vásárláskor 130 és 96 éves vágóhorgok, így különösen értékes forrásul szolgálnak a halászattörténet számára.

9 1907-re elkészült régi helyén a már szilárd szerkezetű új múzeumépület. A millenniumi kiállításokhoz hasonlóan az új helyen ismét Herman Ottó kapott megbízást Darányi Ignác földművelésügyi minisztertől a hagyományos pásztoréletnek és halászatnak a múzeumból eddig hiányzó bemutatására. Mint a nemzeti tudományok elkötelezett hívének, magától értetődő volt a magyarság múltjához kapcsolódó életmód, saját kifejezésével élve az ősfoglalkozások közös bemutatása. Az épület negyedik termében kapott helyet az ősfoglalkozások osztálya. Herman Ottó negyedszerre összeállított gyűjteménye - az 1885. évi és az 1896. évi kiállítások anyagán kívül az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon szereplő halászati eszközök és szerszámok is a Nemzeti Múzeumba kerültek - átfogó képet adott a nemzet két nagy ősfoglalkozásáról. Az ősfoglalkozások osztálya nyolc táblából és két csoportból állt. A rekesztő halászat magyar eszközei mellett bemutatásra kerültek a környező és távolabbi népek hasonló szerszámai is. így találkozhattak a látogatók a finn, japán, sőt dél-amerikai vejszével és lapp hálókötőtűvel. A bemutatott halászszerszámok az ország minden jelentősebb, halászat szempontjából fontos vizét képviselték. Hálósúlyok, jégpatkók, buffogató, vasfentők, szigonyok a Balatonról, tapogatók, bécfa a Velencei tóról, vizahorgok, öregháló, marázsaháló, varsák a Dunáról, dobóhálók, turbók hálók, kuttyogatók, kecék a Tiszáról. Külön kiállítási egységben kerültek bemutatásra a csíkászszerszámok. Csíkputtonyok, csíkászbocskor, csíkkasok, csíktökök, csíkászbot, nádvágó, kaszúr és még számos eszköz Herman Ottónak az Ecsedi-lápon végzett gyűjtéséből származott. A kiállított tárgyakat számos festmény, rajz és fénykép egészítette ki. Koszkol Jenő balatoni őshalászokat, tengeri halászatot és az ezredéves kiállítás halászati pavilonját ábrázoló képe, valamint Vezényi Elemér kisebb szerszámrajzai tették érthetőbbé és látványosabbá a kiállítást. Az igen gazdag halászati és pásztoréletet bemutató anyag néhány tekintetben töredékes maradt, ezért „az osztály még lehető fejlesztése a jövő feladata" - írta a rendező a kiállítás ismertetőjében.

10 A gyűjtemény tárgyai intézeten belüli átcsoportosítással is gyarapodtak. A halászati gyűjteményből 1907ben még 65 tárgyat, elsősorban régebbi halászati eszközöket átsoroltak az ősfoglalkozások gyűjteményébe. 1909-ben 591 tárgyat számlált a gyűjtemény 2763 korona értékben, melynek körülbelül a fele volt halászati témájú.

11 A gyűjtemény újabb bővítésére egy tragikus esemény adott lehetőséget: a múzeum Herman Ottó halála után, 1915-ben vásárolta meg hagyatékát. A 290 tárgyból álló kollekció többsége tematikai szempontból a pásztorélethez kötődött, de néhány eszköz, például egy mintázott nádvágó kés, egy őskori csontkorcsolya a halászat témakörébe tartozott.

12 Az Ősfoglalkozás című kiállítás kisebb változtatásokkal és épületen belüli költözéssel, gyakorlatilag változatlan formában a második világháborúig volt megtekinthető. A múzeum 1907-es megnyitása a halászati kiállítást és gyűjteményt is érintette. A kiállítást, miniszteri felkérésre, ismét Landgraf János rendezte.

13 Az új kiállí9 MMgMA IX. 176, 178, 204, 230/1903. ikt. sz. (1. sz.: 919/148, 149,156, 159) 10 Herman Ottó: Az ősfoglalkozások magyarázó lajstroma. Bp. 1908. 11 MMgMA IX. Ősfoglalkozások leltárkönyv 1907., 1908., 1909. 12 MMgMA IX. 194/1915. ikt. sz. (1. sz.: IX 1543/12). 13 MMgMA IX. 884/1907. ikt. sz., FM 3866/eln. IX/4. szám.