Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Takáts Rózsa: Az Agrártörténeti Iratok Gyűjteményének története

Az 1963. évi 9. számú, „A muzeális emlékek védelméről szóló törvényrendelet", és az ennek alapján kiadott 153/1966. (M. K. 14) MM. sz. utasítás a bekerülő dokumentumok szakszerűbb kezelését tette lehetővé és kötelezővé. E törvény révén határolódtak el a múzeumokban általánosan - a nagyobb múzeumokban már korábban meglévő - un. Adattárak, melyek a múzeumi leltározási előírások, de az anyag gyűjteményes jellege miatt is, a levéltárakétól eltérő, más módszerrel vették nyilvántartásba az iratokat (nagyobb irategyüttesek esetében is darabszintű leltározás történt). Évek múltán az anyag gyarapodása több lépésben szükségessé tette a fenti gyűjtemény dokumentumtípusokként való szétválasztását, a szakleltárkönyvek felfektetését. Ez a III. gyűjtemény esetében 1965-től olyan változást jelentett, hogy az adattár eredetileg közös leltárkönyvébe ez időtől fogva csak levéltári jellegű dokumentumokat vezettek be. így jött létre az azóta is gyarapodó, jelenleg ismertetett gyűjtemény.

167 1965-ben a kialakított különböző dokumentumcsoportok szerint megkezdték az adattári anyagok szétválasztását, azonban a dokumentumok jellegéhez igazodó speciális nyilvántartó könyveknek (a szakleltárkönyveknek) a kialakítása és használatba vétele csak 1988-tól kezdődött el. Ekkor speciális rovatokat tartalmazó részletes irat- és regeszta-nyilvántartó leltárkönyvek is készültek.

168 A GYŰJTEMÉNY FORRÁSÉRTÉKE Az iratgyűjtemény állománya heterogén, de több szempontú felhasználása értékessé teszi az olyan dokumentumokat is, melyek igazából nem mondhatók levéltári értékűeknek. Leginkább a reprezentatív, díszes kivitelű iratok kerülnek a kiállításokba. Történeti életmód-illusztrációként azonban sok olyan iratfajta is szerepelt már, amely a jobbágyi, a polgári élet eseményeit tükrözi (zálogügyek, kölcsönkötelez vények, elismervények, nyugták). Főként a nagyobb történelmi fordulatok, például világháborúk, Tanácsköztársaság, földosztás, téeszesítés dokumentálásakor használják szívesen a muzeológusok e gyűjteményt. Fontosak kiállítási szempontból a személyek életére vonatkozó dokumentumok is, ezek nagyobb része a I. Személyi Emlékanyagok Gyűjteményében található. A Mohács előtti, vagy a nemesi családi birtokok értékes oklevél- és iratsorozatai mellett nagyobb egységet képeznek a történeti kutatás szempontjából kis értékűnek számító iratfajták is. Ilyen a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei, 18. századi Quietantia-gyűjtemény.

169 Ezeket a sok esetben kézzel rögtönzött kis cédulákat a levéltárakban legtöbbször selejtezték, azonban a múzeumban adalék lehet a gazdálkodás mindennapjaira. Egyes családi levéltár-töredékek családtörténeti szempontból jelenősek, még szórványos darabjaik is érdekesek lehetnek. A kézművesipar történetére is vonatkoznak mutatós, és külalak szempontjából jelentéktelen iratok egyaránt. Ezek legértékesebbjei a céhprivilégiumok, így például a pápai bognár- és ácscéh privilégiuma (bársonykötésű, gyermekfej nagyságú 167 Matolcsi János: Hét évtized a magyar agrárkultúra szolgálatában (1896-1966) In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1965-1966. 13. 168 Knézy J. 1986. 149. ,59 MMgMA III. 8373-8499.