Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Takáts Rózsa: Az Agrártörténeti Iratok Gyűjteményének története

A NYILVÁNTARTÁS KÉRDÉSEI Az első leltárkönyvet és az ajándékozók regiszterét Paikert Alajos múzeumőr készítette.

162 A leltározás az ügyiratok iktatásához hasonló, egyszerű módon történt. Több régi iraton, fényképen, aprónyomtatványon besorolási számot és évszámot találunk.

163 Egyébként az ún. bevételi naplóba írták be a muzeális értékű tárgyakat, dokumentumokat éppúgy, mint a fogyóeszközöket (irodabútor, képkeret, installáció, stb.). 1900. március 16-án javasolta Paikert Alajos múzeumőr a cédulakatalógus vezetését is. Véleménye szerint: „Valamennyi jól vezetett gyűjteménytárnak egyik követelménye az, hogy annak minden tárgyáról lehető részletes feljegyzések álljanak azonnal rendelkezésre: például honnan ered a tárgy, ki a készítője, hol használatos, mire való, mi a története stb." Javaslata alapjában megegyezik a mai leíró kartonok felépítésével.

164 Az 1913-ban életbe lépett Szervezeti és Szolgálati Szabályzat szerint ekkor a múzeum leltári naplóját, a letéti leltári naplót, és a nem muzeális tárgyakat központilag leltározta a gondnok. A múzeumi őrök a gyűjtemények és berendezési tárgyak osztályonként (kiállításonként) csoportosított szakleltárainak vezetéséért feleltek, melyeket negyedévenként kölcsönös egyeztetés végett a gondnoknak a rendelkezésére bocsátottak. Eleinte majdnem minden évben újra kezdték, majd több évet vezettek folyamatosan. A szakleltárkönyvekben eléggé hiányosak voltak az adatok. Az „apadásról" és a gyarapodásról számszerinti kimutatást terjesztettek be szintén negyedévenként a múzeum igazgatójának. A gyűjteményi tárgyakról cédulakatalógust is vezettek. A lapok a tárgy leírását, méreteit, értékét, beszerzési forrását, s osztály, terem, illetve szekrény szerinti elhelyezését tartalmazta. Az ő feladatuk volt a tárgyfeliratok folyamatos ellenőrzése, s az elavult vagy megrongálódott feliratok folyamatos pótlása. „Minden újonnan a múzeum birtokába jutott tárgy a legrövidebb idő alatt osztályba sorozandó és megfelelő helyen helyezendő el, illetve állítandó ki, és a tárgyat ismertető felirattal szerelendő fel."

165 A dokumentumok leltározása később sem volt megoldva, a jelentősebbeket, melyek kiállításba kerültek, a közös leltárkönyvbe és a szakleltárkönyvbe tárgyként leltározták, sok esetben csak a tágabb tárgykört és a darabszámot megadva, a többit szerencsés esetben a könyvtár anyagába helyezték (leltározatlanul). „Ez a provizórikus leltározás az 1950-1960-as évek elejéig szokásos volt a múzeumban az iratok, fényképek, szobrok, festmények, grafikák esetében. Ami nem fért el a kevés számú raktárban, vagy nem sikerült kiállításba bezsúfolni, azt minisztériumi jóváhagyással elajándékozták más gyűjteményeknek". 1952-ben indult meg a nyilvántartás, egyelőre közös leltárkönyvbe. Minden muzeális darab a könyvek kivételével (tárgy, fotó, irat stb.) egy helyre került. „1955-ben a Könyvtár jegyzék alapján több tételt átadott az Adattárnak és viszont".

166 1960-tól a dokumentumjellegű anyagokat külön kezdték leltározni, de még ide kerültek az eredeti iratok, fényképek, aprónyomtatványok, kéziratok, sőt klisék, filmfelvételek is. A leltározás folyamatosan növekvő, folyószámos volt, tehát évenként nem kezdték újra egyes számmal. MMgMA IX. 868/14.1. sz. Knézy J., 1986. 155. MMgMA 525/1900. ikt. sz. A Magyar Kir. Mezőgazdasági Múzeum Szervezeti és Szolgálati Szabályzata, Bp. 1913. Knézy f., 1986.149.