Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Oroszi Sándor: Az Erdészeti Gyűjtemény és az erdészeti kiállítások története

Az Erdészeti Gyűjtemény és az erdészeti kiállítások története OROSZI SÁNDOR Az Erdészeti Gyűjtemény és kiállítás története szorosan összetartozik, mivel különálló gyűjtemény évtizedekig nem volt; ami kiállításra került, az alkotta az egész gyűjteményt. Majd csak az 1930-as években kerültek raktárba olyan tárgyak, amelyeknek nem tudtak, vagy nem akartak kiállításban helyet adni. Ez érvényes volt nemcsak a tárgyakra, hanem a különböző dokumentumokra is. A ma adattárban vagy könyvtárban őrzött fényképek, oklevelek, dokumentumok stb. egykor az erdészeti gyűjtemény, kiállítás szerves részét képezték. A mai Erdészeti Gyűjtemény legrégibb tárgyai, dokumentumai az 1885. és 1896. évi budapesti, továbbá az 1900. évi párizsi világkiállítás anyagából származnak. Mindhárom kiállítás a magyar erdészet - mint a nemzetgazdaság „második ága" - számára megjelenési fórumot biztosított. A bemutatókat a fafeldolgozás eszközei, gépei, és a fatermékek uralták. Mindez nemcsak a korabeli kiállítástechnikai lehetőségekből, hanem erdészetpolitikai célból is következett. A legfontosabb törekvés ugyanis a magyar erdőkben lévő óriási fakészletek piacra jutásának elősegítése, a faanyag értékesítése volt. Hadd jegyezzük meg, hogy az említett kiállításokon az erdészet a vadászattal együtt szerepelt, mivel a vadászatot az erdő egyik mellékhasználati módjának fogták fel. Az 1885. évi kiállításból néhány kézzel faragott használati tárgy került évtizedek múlva, 1961-ben a múzeumunkba. A kiállítást követően ezek az Országos Erdészeti Egyesület székházában (ahol 1887-ben a legelső állandó szakmai múzeumot létesítették), illetve a szeged-királyhalmi (ásotthalmi) erdőőri szakiskolában voltak, és csak az 1960-as évek elejének nagy tárgygyüjtési akciója során kerültek Szegedről Budapestre. Ennél közvetlenebb útja volt a múzeumba a millenniumi kiállítás erdészeti anyagának. A rendezők már a seregszemle előkészítése során kérték, hogy a bemutatóra küldött tárgyakat a kiállítók lehetőleg ne vigyék vissza, hanem azokat ajánlják fel egy létesítendő állandó múzeum számára. A felhívásnak elsősorban az államerdészeti egységek tettek eleget. így kerültek gyűjteményünkbe például a Delibláti-homokpuszta erdősítését ábrázoló makettok, vagy több rovar-, rügy- és fametszetgyűjtemény. {A felajánlott erdészeti és vadászati tárgyak száma egyébként meghaladta a nyolcszázat.) Az említett kiállításokat „előkészítő bizottságok" szervezték, és részben azok tagjai rendezték. Az erdészeti munkában jelentős szerepet vállalt az országos főerdőmester, Bedő Albert. Szintén ő volt az, aki - a fakereskedők és fafeldolgozók szövetségének alelnökeként is - a kiállítási anyagokat az újonnan alapított mezőgazdasági múzeum felé „terelte". Az 1900. évi párizsi világkiállítás erdészeti és vadászati bemutatójának tervezésével és rendezésével Földi Jánost bízták meg, akinek De Pottere Gerard segített. Ez