Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Oroszi Sándor: Az Erdészeti Gyűjtemény és az erdészeti kiállítások története

a kiállítás adja ma is a történelmi Magyarországra vonatkozó múzeumi erdészeti anyag zömét. Párizsból hazakerülve ugyanis 1901-ben a városligeti Iparcsarnokban a hazai közönség elé tárták mindazt, ami a francia fővárosban 9 nagydíjat, 24 aranyérmet, 24 ezüst- és 40 bronzérmet kapott. Földes János - Clement Károly segítségével - válogatott a Párizsból hazakerült anyagból, már ekkor az épülő, állandó vajdahunyadvári kiállításra gondolva, amelynek rendezésével szintén őt bízták meg. Ekkor szerezték meg a múzeumi bemutató céljainak a mai kiállításban is látható tárgyak közül például a Masztics Ádám által készített liptóújvári fenyőmagpergetőház modelljét, a vörös- és cirbolyafenyő állományok mintatörzseinek elemzését rajzban és számokban feltüntető törzskorongokat (liptóújvári főerdőhivatal), és a törökmogyoró-rönkből készült asztalt (orsovai erdőhivatal). A Mirás-völgyi vízifűrész mintáját (szászsebesi erdőhivatal), „a tűzifa-eregetés, úsztatás, szenítés és zsindelytermelés divatos módjainak mintáját" (besztercebányai erdőigazgatóság) stb. szintén ezen kiállítás után adták be a múzeumba. A dokumentumok közül pedig a selmeci erdészeti akadémiát bemutató fényképeket, könyveket, vagy a Pfalz Károly máramarosszigeti erdőmester által az ottani erdőgazdálkodást bemutató három fényképalbumot említhetjük meg. A párizsi bemutató kiállítástechnikailag is előbbre lépést jelentett. Ennek bizonyítéka lehet Ambrus Lajos sztereoszkópsorozata, amelyen az érdeklődők különböző erdészeti műveletek és különleges tájak „térbeli" képét láthatták. A kiállítási tárgyak általában csak sorszámmal, esetleg a beküldő, kiállító nevével voltak ellátva. Leírásukat külön katalógusban tették közzé. Ennek nem mond ellent, hogy a Párizsban kiállítottak egyikén-másikán francia nyelvű felirat, esetleg rövid ismertető is szerepelt. A Vajdahunyadvárban megvalósuló új, állandó a múzeumtól várták az erdészek, hogy az erdőgazdaságot különféle megnyilvánulásaiban a nagyközösség elé fogja tárni, „azt működésükkel és az erdőgazdaság jelentőségével behatóbban fogja megismertetni, mint amennyire ezt eddig az időnkénti kiállítások tették". Ugyanakkor remélték, hogy az új múzeum nevében is utal az erdészetre (vadászatra). Ez azonban nem következett be, az erdészet csak „osztályaként szerepelt. Az erdészeti oktatás és kutatás külön teremben, a mezőgazdaságival együtt kapott helyet. Ezt Vadas Jenő selmeci főiskolai tanár, a központi erdészeti kísérleti állomás vezetőjének útmutatásai alapján állították össze. Az állandó erdészeti kiállítás rendezésével megbízott Földes János segítője H. Gabnai Ferenc volt. Ők természetesen nem elégedhettek meg a korábbi kiállításokból „örökölt" tárgyakkal, dokumentumokkal, hanem azok kiegészítéséhez fogtak. A rendelkezésre álló pénzügyi keret lehetővé tette, hogy a gyűjteményt gyarapító adakozások mellett új, részben ma is használható makettokat, modelleket és dermoplasztikákat rendeljenek meg. Itt említhetjük meg a keresztfűrészgép 1 : 5 méretarányú modelljét, amelyet 1700 koronáért készíttettek, vagy a csiszolt üvegekben elhelyezett, több százból álló erdészeti rovargyűjteményt. Bár a kiállítás rendezői törekedtek rá, hogy az erdőgazdálkodás egészét megjelenítsék, nem tudták függetleníteni magukat a korábbi koncepciótól, azaz továbbra is elsősorban a fahasználat, a fatermékek kerültek bemutatásra. Helyileg az összekötő épületrész folyosóján (a mai üzemi bejárat), illetve a vadászati kiállítás feljárójában az elő- és mellékhasználatok, míg a földszinti gótikus teremben a főhasználat, a fakitermelés és fafeldolgozás volt látható. A mellékhasználatok témában az erdei gombáktól kezdve a különböző botokig, ostornyelekig stb. terjedt a bemutatottak köre, míg a nagyteremben a fatermékek és azok piacra juttatását segítő fűrészek és szállítóesz-