Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)
hetne nevezni haladásunk processusában; ez az örökváltságnak nem valami nem várt, s előre nem látott következménye: az örökváltság ellenzőinek magas helyzetű vezérei már az 1836-iki országgyűlésen nyíltan kimondották, hogy az örökváltságból a népképviseletnek természetesen kell következnie." Javaslata mellett két jellegzetes érvet is felhoz. A szabad községek megyei képviseletét, a meglévő gyakorlat alapján, létező jogintézményeknek tekinti, és csupán törvénybe foglalását és általánosítását tartja szükségesnek. „Pest megye közgyűlésének jegyzőkönyvében a jelenlevők nevei sorában ember emlékezetét haladó idők óta gyűlésről gyűlésre olvashatni e szavakat: és kebelbéli két királyi s két szabados mezővárosok követei. Aminthogy Kecskemét és Nagy-Kőrös szabados mezővárosok [valóban] több mint egy század óta mindig küldenek két-két követet ... Pest vármegye gyűléseire, melynek tanácskozásaiban a derék követ urak tettleg részt vesznek és a közjót bölcs belátásukkal előmozdítani segítenek." Kossuth másrészt arra a joghézagra irányítja a figyelmet, amely a volt jobbágyság helyzetében a jogkiterjesztés elmaradása esetén támadna. Itt ismét egy a konzervatívok által gyakorta hangoztatott ellenérvet fordít vissza a jogkiterjesztés ellenzőire: eszerint a jobbágyok nincsenek érdekképviselet nélkül, hiszen pártjukat fogó földesuruk jelen lehet a megyei közgyűlésben. Kossuth szerint azonban az efféle patriarchális gondoskodás a korszakban már a jobbágyok esetében amúgy is anakronizmus. Kossuth részben szó szerint ismételi Tarnóczy Kázmérnak 1833-ban mondott szavait: „a patriarchalizmus ideje lejárt, és mi nem kérkedve honunk egyik eszméje diadalán, örömest hagyjuk nyugodni a holtakat, tisztelve ami jó van emiékezetökben, örömest feledve bűneik, s hibáikat." De nemcsak a viszony anakronizmusa miatt van szükség a képviselet valódi formáira, hanem azért is, mivel e „patriarchális" kapcsolat az örökváltság révén szakadozik: a megváltakozottaktól hasznot nem várva, a földesúr nem bizonyos, hogy pártfogói kötelezettségét lelkiismeretesen teljesíteni fogja. Hogy tehát a felszabadult helységek ne maradjanak közjogilag légüres térben, a parasztság érdekeinek politikai képviseletéről új módon kell gondoskodni. El kell kerülni, hogy a reformokkal a községek vonatkozásában „se hús se hal eredményre jussunk, mint pl. Arad lett, s Miskolc lenni készül", azaz hogy a felszabadult községek királyi privilégiummal bíró, de országos politikai tényezővé nem vált egységek legyenek. 27 Pest megye megmutatta az „alkotmányszerű haladás" lehetőségét, amikor „...kirendelt választmánya javaslatára Körös, Kecskemét, Duna-Pataj, RáczKeve, és Sz[ent]Endre részint szabados, részint örökszerződéses, részint királyi adomány melletti földbirtokos mezővárosoknak a tisztválasztásra községenkint egy-egy szavazatot adni tegnapi közgyűlésben elhatározák". „Erre nézetünk szerint megértek a körülmények, megvannak a törvényhozás szüksé' r Viszonyok kapcsolata. PH. 1843. 228. sz. 47-53.
