Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szabó László Péter: Tápanyag-gazdálkodási elméletek fejlődése és gyakorlati hasznosítása a XIX. századi Magyarországon

ásványianyag-elmélet egészének megkérdőjelezésére, sőt a humuszelmélethez való visszatéréshez.

10 A hazai szakmai közvélemény alapvetően elfogadta Liebig nézeteit. A növényi táplálkozás ásványianyag-elméletének alapjai megjelentek a hazai agrároktatásban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint H. W. Pabst (a Hohenheimi Gazdasági Iskola, majd az Magyar-Óvári Akadémia tanára) műve, mely akkoriban tankönyvként is szolgált. Pabst így írt a növényi táplálkozásról: „kétségtelen, hogy a földnek bizonyos nem-léteges alkatrészei a növények által fölvétetnek, és, hogy egésséges tenyészet nem lehetséges, ha a növények a földben bizonyos nekik szükséges ásványanyagokat nem találnak." Bővebb ismeretek elsajátításához Sprengel, Schulze és Liebig munkáit ajánlotta.

11 A XIX. század közepén megjelent Mezei Gazdaság Könyve a kor mezőgazdasági ismereteinek összegzését képviselte. Az eredeti angol művet a fordítói hármas - Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István - jelentős mértékben megváltoztatta, a magyar viszonyokra átdolgozta és kiegészítette, úgyhogy joggal tekinthető önálló munkának. A könyv részletesen foglalkozik Liebig és kortársainak munkásságával, összefoglalva az addigi ismereteket. A szervestrágyázás fontosságának hangsúlyozása mellett nagy teret szenteltek munkájukban a műtrágyázás jelentőségének is.

12 Természetesen, mint minden szakmai vitában megjelentek szélsőséges nézetek is. Hiteles szakíró akkoriban nem írt arról, hogy a műtrágyák felválthatnák az istállótrágyát, ellenben a műtrágyázás merev elutasítói igen gyakran hallatták hangjukat. Szarkasztikus stílusban írtak a kémiáról, mint a kor „bálvány tudományáról", mely elnyeléssel fenyegeti a földművelést: „Maholnap ki kellene nevetnünk a földművelőt, hogy igásmarháját trágyahordással fárasztja; égesse el otthon, és hamvát, vagy mi még jobb lesz, a gyárban vásárlott patent-trágyát, majd a hátán is kiviheti bérese egy zsákban, s csudát tesz a homeopathicus földkövérítő labdacs."

13 A Liebig-féle ásványianyag-elmélet legjelentősebb hazai népszerűsítője Sporzon Pál volt. A keszthelyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet igazgatója, majd a magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára széles körű oktatói és szakirodalmi tevékenységében jelentős helyet foglalt el Liebig tanainak közérthető formában történő bemutatása.

14 Az elmélet szakmai és gazdasági hatásainak értékelését is Sporzon Pál fogalmazta meg. Kifejtette, hogy a szerves trágya nem nélkülözhető, és a vetésváltás nélküli termesztés csupán okszerű trá,u Liebig trágyakeverékei a gyakorlatban sem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Későbbi munkáiban helyesbítette korábbi téves nézeteit a nitrogén-utánpótlásról. Lásd bővebben CSERHÁTI S.-KOSUTÁNY T. 1887. 422. p. " PABST H. W. 1852. 117. p. 12 KORIZMICS L.-BENKŐ D.-MOROCZ I. 1855. 99. p. 13 BRASSAI 1856. 436. p. H SPORZON P. 1863. 679. p.