Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Pálóczi Horváth András: Középkori települések környezettörténeti kutatása

1971-ben, majd Takács István folytatta egészen az ásatások befejeztéig. Ő honosította meg 1983-tól az ásatáson a szitasoron való iszapolásos módszert, ennek köszönhetően kerültek elő archeobotanikai leletek is.

36 A zoológiai és botanikai leletek objektumokhoz és rétegekhez köthetők. Az archeozoológiai leletanyag feldolgozását Takács István kezdte el, tragikus korai halála után Bartosiewicz László és Somhegyi Tamás folytatta.

37 Az OTKA által támogatott program időszakában Körösi Andrea és Nyerges Éva Ágnes dolgozott fel archeozoológiai leletegyütteseket. - Szintén Takács István felügyelete alatt folyt több éven keresztül a Mezőgazdasági Múzeum Csonttárának laboratóriumában a helyszínen átiszapolt anyag további finom válogatása. Ez a ritka és érdekes makroszkopikus biológiai leleteket (többek között rovarmaradványokat, tojáshéjat, halcsontot) tartalmazó anyag még meghatározásra vár. Az archeobotanikai kutatások kezdeményezőjének a fentiek szerint tehát Takács István tekinthető. Az anyaggyűjtésben részt vett Kassai M. Katalin, ő végezte az első meghatározásokat a 94. gödörben feltárt kút leletanyagában. Az 1985-1990 között a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe került archeobotanikai leleteket Gyulai Ferenc és Torma Andrea határozta meg. A kb. 20 000 db mag- és terméslelet rendkívül fajgazdag, több mint 160 növényfajt sikerült elkülöníteni.

38 A növényfajok ökológiai csoportosításával rekonstruálni lehetett az élőhelyeket és természetes növénytársulásokat. Az OTKA-program keretében Sümegi Pál vizsgálatai egészítették ki az ökológiai elemzést.

39 A fás vegetáció kutatására szintén a Takács István és Pálóczi Horváth András által az 1980-as években végzett anyaggyűjtés adott lehetőséget. A 94. gödör XVI. századi kútjából, talajnedves környezetből előkerült fatárgyak és természetes famaradványok meghatározását Szálai Gizella végezte el, az eredményeket felhasználta a Duna-Tisza közi fás vegetáció történetéhez.

40 A szentkirályi ásatások során gödrökből, cölöplyukakból gyűjtött kisebb famaradványok, valamint a többnyire egészen apró faszén maradványok vizsgálatát Rudner Zita Edina elkezdte, a rendezés alatt lévő ásatási leletanyagban azonban még vannak meghatározásra váró minták.

41 Sajátságos feladatot jelent a késő középkori és kora újkori templom körüli temető koporsómaradványainak restaurálása és meghatározása. Az 1973-tól kezdve feltárt sírokból származó, kiszáradt, apró darabokra töredezett koporsódeszkákon néha festés nyomait lehetett észlelni az ásatás során, ezeket megkíséreltük összefüggő részletekben múzeumba szállítani. Sajnos a Magyar Nemzeti Múzeumból néhány évvel ezelőtt - csaknem három évtized raktározás után - restaurálatlanul került át ez az anyag a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol még nem sikerült megteremteni a " TAKÁCS 1.1987.; TAKÁCS I. 1988. 37 TAKÁCS 1.1990.; SOMHEGYI T. 1996. M TORMA A. 1996. w SÜMEGI P. 2002b. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. w SZÁLAI G. 1995. 11 RUDNER Z. E. 2001. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára.