Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

(1665-1725), az ő lengyelországi tárgyalásaira tekintettel 1710-ben Károlyi Sándor báró (1669-1743), és végül 1711-ben fejedelmi döntéssel, az ő helyébe kinevezve, Esterházy Antal gróf (1676-1722). Közülük ketten komolyabb korábbi katonai pályát futottak be. Bercsényi, aki már 1683-tól kezdve részt vett az oszmánellenes felszabadító háborúban, 1686-ban olyan hősi helytállást tanúsított Buda ostroma idején, hogy ennek elismeréseként nemcsak a hasonnevű atyjával egyidejű grófi méltóságra emelést érdemelte ki királyától, hanem egyúttal elnyerte a császári ezredesi kinevezést is, és e rangjában Szeged főkapitánya, majd 1688-ban dunáninneni helyettes főkapitány lett, de továbbra is részt vett a folyó háborúban. 1691-től kezdve családi okok miatt távol maradt a harccselekményektől. A bécsi udvar 1696-ban felső-magyarországi főhadbiztossá tette meg. A császári-királyi hadvezetés formális kinevezés nélkül is, kerületi vicegenerálisi rangjára tekintettel, már 1688 óta a generálisi kar tagjának tekintette. Bár 1697ben egy újonnan felállítandó császári huszárezred tulajdonosává is kinevezték,

24 szembefordult a bécsi udvarral, lemondott hivataláról és a hadszervezési lehetőségről egyaránt. II. Rákóczi Ferenc első számú híve és ösztönzője lett, vita nélkül a szabadságharc fővezéreként tevékenykedett. Károlyi korábban nem szolgált katonaként, miután két fivére elesett, családi akaratból egészen ifjan atyjától átvette a szatmári főispáni méltóságot, és így szembesült a minden korábbinál jelentősebb szabadságküzdelemmel. Csatlakozásakor a fejedelem azonnal generálissá nevezte ki, 1704-ben altábornagyi rangba emelte, 1705-ben pedig tábornaggyá léptette elő.

25 Ezzel szemben Esterházy, apját gyermekként követvén, már 1684-ben pápai kapitányként, majd 1697-től ténylegesen császári huszárkapitányként szolgált a török elleni háborúban, és a harcok során Temesvárnál főstrázsamesterként (őrnagyként) elfogták. Rövid hadifogsága után a bekövetkezett békével visszatért a császári hadiszolgálatba, 1700-ban a Kollonich-huszárezredben alezredessé léptették elő, 1702-ben vezénylőezredessé nevezték ki. A következő évben átvehette a megüresedett Loósy-huszárezred tulajdonosi jogkörét,

26 de ezt rövidesen odahagyva, már 1704. május 15-ével II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, aki előbb azonnal generálisává, a következő esztendőben lovassági tábornokává, két év múlva pedig egyenesen tábornaggyá nevezte ki. Az általában ismert legmagasabb európai katonai rangot, a tábornagyi (marsaili) méltóságot a szabadságharc hadseregében három vagy négy személy érte el. Közülük Vay Ádám (1657-1719) udvari marsall ez irányú rangja vitatott. Magunk méltóságának katonai rangként való felfogására hajlunk, mivel egyúttal a fejedelem nemcsak az udvari alakulatok legfőbb elöljárójává, hanem a já24 KA, HKR, Bstg. Nr. 2636, 2761, 2945, 2947, AFA, Türkenkrieg, 1697-VII-34, HKR, ASch. Buch Nr. 56 25 Későbbi császári katona pályafutására: KA, HKR, Bstg. Nr. 4094, 6173, 6248, 7275 2

" KA, HKR, Bstg. 2248, 3085