Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

Magyar toborzóének: „Kossuth Lajos íródeák, Nem kell neki gyertyavilág. A ragyogó csillag mellett írta ő ezt a levelet, Éljen a haza!" Ruszin népdal: „Ül, üldögél Kossuth magas létrán üldögél Levelet irogat az országba szerteszét Bánatra vagy búra, vagy szomorúságra? Kár, Istenem, nagy kár Kossuth verbunkjáért Kossuthunk, Kossuthunk mért verbuválsz minket? Kevés a te pénzed, mivel látsz el minket?" A történeti énekek témaválasztása és problémalátása közti különbség konkrét példák összevetésekor válik egyértelművé. Alig fél évszázaddal a történelmi események után az idő közelsége, a személyes élmények megléte a valóságot nem politikai szempontból változtatja meg, inkább a jelenségek felnagyítására kerül sor és ezért irracionális elemeket kapcsol hozzá. A történeti folklór törvényszerűségeinek ismeretében elmondhatjuk, hogy a közelmúltban történt események rendszerint megőrzik a valóságtartalmat, legfeljebb kissé túlozva. A rabénekek, betyárdalok, háborús históriák, újságénekek, hírversek, gyilkosságtörténetek egyaránt ragaszkodnak a tényekhez. Éppen ezért figyelemre méltó a ruszin történeti énekek következetes politikai tartalma és a téves történeti adatok hirdetése. Komárom védőjének tartják Kossuthot, aki vesztes helyzetben fehér zászlóval az ellenfelét meg akarja vesztegetni egy pohár borral: „ím fölbukkan Kossuth Lajos a vár kapujában, Hosszú fehér békezászlót lenget a markában. Térdre borult Kossuth Lajos könyörögve nyomba, Szépen kérlek, jó vitézek egy pohárka borra." A szabadságharcról szóló ruszin dalok egy része bizonyíthatóan a szájhagyományban maradt fenn, mégis félnépi alkotásnak tarthatók, ahol Kossuth neve csak szimbolikus lehetett. Galíciában, Kárpátalján az első világháború előtt még éltek a vándor énekesek, akik vásárokon, különböző búcsúkon, sokadalmakban adták elő a repertoárjukat, ők többet tudtak a távoli világ eseményeiről, mint a helybeliek, és előadásukat érdeklődés kísérhette éppen úgy, mint a históriás énekeseket a kelet-európai térségben. Az a világos politikai látásmód, amellyel a nemzetek közötti ellentét kifejeződik, szintén azt támasztja alá, hogy csak olyanok írhatták, akik e tekintetben járatosak voltak. Erre vall az Ethnographiaban közölt adat, amelyből kiderül, hogy a szövegek egyikét a