Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

S hogy elkezdtek jobbra-balra golyók süvíteni Följajdultak Komáromban Kossuth gyermekei." A verseknek egy-egy sora bizonyítja az írásbeliség, az olvasáskultúra hatását és a koldusénekekkel való kapcsolatot. Példa erre a Kossuth Törökországból történt meneküléséről szóló rész: „Mi újságot nem olvasunk, nem tudjuk hát máma: Kiadta-e őt a török, vagy ott ül még nála."

67 Másutt a koldusénekekre jellemző sorok olvashatók a vesztes harc utáni Kossuth-ábrázolás részeként: „Kéregetni járkál ím Kossuth asszony Ura meg tarisznyát varr, mit rá akasszon, Jó Kossuthné asszony igen megéhezett: Esdeklő karjával kér egy kis kenyeret." A történelmi események szabad előadása a vándor énekesek, kobzosok és bandurások hivatása volt. Aktualitásukat, népszerűségüket a félnépi alkotások alapján ismerjük, és amint a szövegek bizonyítják, a francia háborút összefüggésbe hozza az osztrák-olasz ellentéttel, és ezzel magyarázza a császár szorult helyzetét, „muszka" cárhoz intézett segélykérését. Ezek mind olyan történelemismeretet, világlátást képviselnek, amelyre nincs példa a tradicionális népköltészetben. A történeti énekek szabad asszociációját a szakirodalom rendszeresen tudatosítja. Ismert tény, hogy a kor és a történelmi események kronológiája felcserélődhet, a szereplők neve megváltozhat, de a 48-as eseményekről szóló ruszin énekeknél nem erről van szó, mert itt a politikai üzenet áll előtérben. Folklórelemek felhasználásával készültek a Kossuth-dalok. Példaként idézek egy betyárköltészetre jellemző formulát Kossuthra alkalmazva: „Készen vagyon immár az új akasztófa Kossuth Lajos feje fog lecsüngni róla."

68 Eredete visszavezethető 1849-re, mert kivételesen éppen erről a szövegről Franko azt írta, hogy szórólapokon 1849-ben latin betűvel, lengyeles helyesírással terjesztették a ruszinok között, és német fordítás is készült. Vannak közös formulák, amelyek ruszin, magyar hagyományban egyaránt megtalálhatók, pl. Kossuth-levélírás. Mindkét esetben a toborzásról van szó, de a pozitív és a negatív megítélés elválasztja egymástól a két nép folklórját. w SZTRIPSZKY H. 1907 i. m. 236. M SZTRIPSZKY H. 1907. i. m. 241.