Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

Megvertük mi Kossuthékat, bár Bemet is látnók: Akkor volna csak jó dolgunk, kedves kamerádok! Megvertük mi Kossuthékat, bár a törököt is! Futott Kossuth hanyatt-homlok, mint megriadt haris." 63 Úgy tudjuk, hogy Ivan Franko 12 változatot gyűjtött össze írásos és nyom­tatott forrásból, amelyet Drahomanov további 10 szöveggel egészített ki, ame­lyet azonban mi nem láttunk. A változatok megléte egyértelművé teszi, hogy folklór módjára terjedt, de mégis a versek bármennyire követik a népies stílust, valójában jellegzetesen félnépi alkotások. A megállapításainkat tartalmi és for­mai oldalról egyaránt alá tudjuk támasztani. Az énekek valós történeti szemé­lyekre, eseményekre, helynevekre utalnak, de az adatok egymásutánja tudatos kompozíció következménye. Az alkotások létrejöttét figyelve tudnunk kell, hogy az ukrán történeti énekhagyomány több évszázadon át élt, és benne tör­ténelmet kiegészítő adatok gyakran megjelennek. Az énekekre általában jel­lemző az események történeti rendje, a valósághoz ragaszkodó ismeretközlés, viszont a ruszin Kossuth-dalok esetében erről nem beszélhetünk. Az énekek nem egy tényleges történeti eseményt adnak elő, hanem egy ismert névhez, helynévhez kötik a politikai üzenetet. A ruszin szövegben vannak népköltészeti fordulatok, olyanok, amelyeket például a betyárballadákból ismerünk: „Nem jöttünk mi, öreg Kossuth, borod ivására! Hanem jöttünk életedért, készülj a halálra!" vagy: „Nem jöttünk mi, vén francia, borod ivására, Hanem jöttünk életedért, készülj végórádra!" 64 A Komárom elleni csatáról szóló dal csak ruszin forrásokban maradt fenn. Történelmi tény szerint a várat nem támadták meg az oroszok. 65 A városkör­nyéki településeken ugyan több támadás volt, amelyeket a világosi fegyverle­tétel után is sikerrel vertek vissza a komáromi várőrség huszárjai. A vár át­adása október másodikán kezdődött, és akkor Kossuth már rég elhagyta Ma­gyarországot. A ruszin énekek ezzel szemben azt állítják, Kossuth volt Komá­rom védője, az ősz öregember, és ő kért kegyelmet a cártól. Kossuth neve min­den bizonnyal azért maradt fenn, mert jelképe volt az egész szabadságharcnak. A versben lévő harci leírások, a népies fordulatok a korabeli elbeszélési stílust örökítették ránk, függetlenül a valóságtól. Nem tisztázott, honnan kerültek a a SZTRIPSZKY H. i. m. 1907. 160. M Verhova, Sapohova községekből való párhuzamok. Vö. SZTRIPSZKY H. i. m. 1907. 302. a HERMANN Róbert. A szabadságharc története. Bp. 1998.

Next

/
Thumbnails
Contents