Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

A hagyomány alakulásának fontos ténye, hogy az adott téma (szöveg, minta, ideál-típus) időről időre népszerű legyen. A 48-as folklór ennek az elvárásnak jól megfelelt. Voltak időszakok, amikor a pozitív hősöket Kossuth, Petőfi mintájára képzelték. Az erőltetett Kossuth-kultusz a Rákosi-korszakban formális maradt mindenütt, ahol nem volt kellő háttere. De ismeretlen relikviák is előkerültek az egykori történeti események színhelyén ápolt kultusz nyomán. Bizonyság lehet erre a 150 év múltán indított áttekintés, a Magyar Rádió által kezdeményezett a Kossuth utcaiak bemutatkozása. Hagyomány mesterségesen nem teremthető, de fennmaradása a tudatos ápolással összefügg. A kötelezően választott Kossuth, Petőfi, Rákóczi utca elnevezés önmagában nem lehetett alapja a folklórnak, de megmaradt sok lokális folklór, ahol Kossuth vagy társai valóban megfordultak, pl. Damjanichné tisztelete Isaszeg környékén, Kossuth meneküléséről szóló folklór az Alföldön vagy a névtelen szereplőkről szóló hagyomány Pákozdon tankönyvi és irodalmi előzmények nélkül maradt fenn. A szabadságharcról szóló szájhagyomány az ország különböző részében nem egyforma súlyú. Az okok itt is összetettek, de 150 év távlatából különösen azt a tényt szeretném hangsúlyozni, ami a hagyományápolással függ össze. Azon a vidéken, ahol a kiegyezés után létrejöttek a honvédegyletek, ahol emléktáblát, szobrot, obeliszket állítottak az események színhelyén és a hősi halottak előtt évenként tisztelegtek, ott a hivatalos ünneplések közvetve a Kossuth-kultuszt táplálták és eltérő emlékanyag fennmaradását segítették. A helyi eseményeket Kossuth legendás alakja még nagyobbá tette. Hasonlóképpen megmaradtak az emlékek ott, ahol volt egy olyan személy, aki a relikviákat gyűjtötte, és az évfordulók alkalmával a helyi hagyományt beleépítette az országos programokba.

39 A kulturális értékek számbavételekor Kossuth Lajos születésének bicentenáriumán a személyéhez kapcsolódó kultuszról nem lehet szólni a szájhagyomány mellőzésével. Talán nem tudatosítottuk, de tény, hogy a mindennapi műveltségünk része a Kossuth-tisztelet. Mindennap halljuk például a Kossuth rádió jellegzetes szignáljaként a Kossuth-nóta dallamának zárórészét, és évfordulótól függetlenül jelentős kiadványok mutatják be a hajdan népszerű kultúrát. Az érzelmi elkötelezettség következménye, hogy a történészek által feltárt tények ellen a közvélemény lázadozik, és illúziórombolásnak, tekintélytiprásnak véli, ha a kultusztól idegen tényekről van szó. Jelentős eredmények, forrásfeltárások ellenére mindmáig megválaszolatlan az a kérdés, hogy mi tartozik a Kossuth-kultuszhoz, mi a „folklór" a szó tágabb és szűkebb értelmében; mindez hogyan alakult ki, mi maradt meg az emlékezetben Kossuthról, és mi az, amit csak a dokumentumok őriznek. " Cegléd, Isaszeg, Pákozd, Ozora stb. települések környékén gyűjtött néprajzi anyag színesebb, mint ahol az emléke ápolására nem volt lehetőség (Branyiszkó, Világos). A Ceglédi Százak küldöttségének jelentősége túlnőtt a város határain. Vö. KRÍZA i. m 1998. 61, 88,137.