Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában
A KOSSUTH-KULTUSZ NÉPKÖLTÉSZETI RÉTEGEI Folklorisztikai szempontból Kossuth népköltészeti megjelenése nem az 1848. március 15-től 1849. augusztus 13-ig terjedő időszak alkotásaira vonatkozik. Bármilyen történelemformáló volt a híres ceglédi beszéd vagy az áprilisi törvények, a forradalom és szabadságharc napjaiból származó írásos adatok szerint az akkori énekeknek, mondáknak csak egy egészen kis része került a szájhagyományba. A népköltészet örökké változó folyamatáról ez esetben sem könnyű képet alkotni, csak az egyenként vizsgált adatokból lehet az általános irányt feltárni. A Kossuth-kultusz népköltészeti formái, a mondák és a dalok egymástól eltérő módon alakultak. A prózahagyomány, a monda, a hőskultusz a népmesék formakincséből táplálkoztak, és azokat az elemeket erősítették, amelyek a valóság ismeretében is elfogadhatók voltak. Az énekes műfajok nevének említésével erősítették a hozzá fűződő érzelmeket, elkötelezettséget. Megint másként hatott az ábrázoló kultúrában megjelent Kossuth imázs. Az idő múltával a folklór kibogozhatatlanul egybefonódott a híres költők népszerű verseivel. Közismert példa erre Arany János verse, a Nemzetó'rdal, amely sok-sok változatban élt és él mind a mai napig népdalként, de a dallama, ami Arany kézírásában fennmaradt, nem került a hagyományba, 40 hanem bizonyíthatóan a szabadságharc után divatossá vált melódiák egyike kapcsolódott a szöveghez a század utolsó harmadában. 41 A szöveget is variálták, sőt újabb versszakokat toldottak hozzá. Másutt a valósnak tűnő történetek csak az események után kerültek a folklórba. Az olasz forradalom emlékét idéző „Garibaldi csárdás kis kalapja / Kossuth Lajos neve vagyon rajta..." kezdetű vers a szabadságharc után keletkezett, a 48-as események elmúltával, de a visszatérés reményében, és az eddigi forrásfeltárások alapján úgy látjuk, hogy csak a század harmadik harmadában más katonadallal együtt vált divatossá. 42 A prózafolklór kevesebb eredeti, a szabadságharc idejére datálható adattal rendelkezik, mint az a daloknál bizonyítható. A később keletkezett visszaemlékezések, memoárok tanúsága szerint a mondák akkor is éltek. Sok közülük Kossuth nevéhez kapcsolódott. A legendás Damjanich szerepét vette át a XX. században a következő monda: „Kossuth Lajos lakosztályát őrizték a katonák. Egy alkalommal Kossuth Lajos ment haza és meglátja, hogy az őr, aki ott van, nagyon megvan fázva. És kérdezi, hogy »mióta áll az őrségen?« Azt mondja erre a katona: »Több, mint négy órája.« És kérdezi Kossuth, hogy miért nem váltották le? Azt mondja a katona, hogy nem tudom. Megfeledkeztek rólam. Azt mondja erre Kossuth: - Na majd leváltalak én. "' KODÁLY Zoltán-GYULAI Ágost: Arany János népdalgyűjteménye. Bp. 1952. " TARI L. i. m. 1998. 130. Arany János versének dallamát Fónagy József honvédnagy szerezte Szalontán, de ugyanerre a szövegre komponálta Jakab István A budai őrség harcdala című nótát. " TARI L. 1998. i. m. 145.
