Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában
Montessori felhívja a figyelmünket arra, hogy lehetőség szerint eredeti forrásokat használjanak a gyerekek, amikor vizsgálódnak valamilyen témáról. Esetünkben ez adott, hiszen egy múzeum legfőbb vonzereje az eredeti műtárgyak együttese. Hazai múzeumainkban óriási mennyiségű eredeti műtárgy halmozódott fel. Ezek között természetesen találhatók írásos dokumentumok, fényképek, rajzok, továbbá a feldolgozást tartalmazó tudományos kutatás dokumentumai, amelyek technikai dossziékban, leírókartonokon és egyéb, a műtárgyakra vonatkozó feljegyzéseken, leírásokon találhatók. Az elmúlt évtizedben ezeknek az információknak nagy részét számítógépre vitték, így osztályozása, hozzáférhetősége, következésképpen használata egyszerűbbé vált. A mi szempontunkból azonban legfontosabb a múzeumi kiállításban látható műtárgy, amely egyszeriségével, egyediségével hat. Jelen korunk információhordozói és ezek dömpingje éppen azért nem utasíthatják a sor végére a múzeumokat az emberek és a keresettebb szabadidő-eltöltési lehetőségek (mozi, színház, egyéb művelődési intézmények stb.) viszonyában, mert azok az előbbiekkel ellentétben - az „igazi", a „valódi" élményét adják. Vizuális vagy auditív illúziók helyett a valóságot. A gyermek szabad munkaválasztásának biztosítása is fontos Montessori-alapelv. A figyelem polarizációja megvalósul a múzeumi tevékenységében is, amelynek három szakasza különíthető el. Ez a három szakasz a háromlépcsős leckének felel meg: 1. Az előkészítés szakasza, a munkához való odafordulás (a kiállításban elsajátított ismeretek összegzése után a munka megfogalmazása a gyerekek számára), 2. a második szakaszban nagy koncentrációval, elmélyedéssel folyik a munka (a látott és tárgyak tüzetesebb, érzékszervekkel történő megismerése, a velük való feladatok elvégzése), 3. visszafordulás a környezet felé, a tevékenység befejezése (az önállóan előállított, természetes anyagból készített játék vagy a megoldott feladat utáni állapot a múzeumi foglalkozáson). A fentiek csak akkor érvényesülnek jól, ha megfelelő a múzeumpedagógus személyisége. Amit Montessori mond a pedagógus személyéről, az csaknem teljesen fedi a korszerű múzeumpedagógus személyét, amennyiben nem kizárólagos tudásközvetítő, hanem a tanulók önművelési folyamatának résztvevőjeként a hátterében tevékenykedik, indirekt irányítóként, szervezőként. Előkészíti a környezetet (múzeumi foglalkoztatóhelyiségek), az eszközöket (eredeti műtárgyak vagy a műtárgyak jobb megértését segítő, maga által készített eszközök, illetve a manuális munka kellékei), feladatlapokat szerkeszt. A foglalkozás során megfigyeléseket tesz a gyerekekkel kapcsolatban, így személyre szabott segítséget is tud nyújtani, vagy tanácsot adni. A Montessori-pedagógus és a múzeumpedagógus is csendben figyelmeztet, korrigálja a tévedéseket. Véleményünk szerint a Montessori-pedagógia azért is alkalmazható hatékonyan a múzeumpedagógiában, mert ez a koncepció száz évvel megalkotása