Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában
A súlyos problémákkal küzdő közoktatásra ezenközben egyre több és sürgetőbb feladat vár, melyeket lehetetlen megoldania az alternatív pedagógiák módszertana, gyakorlata, sokféle tapasztalata nélkül. A közoktatás különféle szintjein (fenntartó, szülő, pedagógus, tanuló) lévők külön-külön és együtt is mindinkább felismerik: a közoktatásnak törekednie kell arra is, hogy például a múzeumpedagógiával együttműködve próbáljon megfelelni a társadalmi követelményeknek. (A hazai múzeumpedagógia nagyon szép eredményei mellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy sajnos nagyon sok pedagógus és iskola még mindig keveset tud arról, hogy mit igényelhet, kereshet és találhat a múzeumokban.) A múzeumpedagógiának a jövőben - és ez csakis a nagyon közeli jövőt jelentheti - még rugalmasabbá, nyitottabbá kell válnia, szinte „hálóként" kell kifeszülnie a közoktatás „alá". A hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek végéig sokat beszéltünk arról, hogy a múzeumokkal szemben megváltozott a társadalmi igény, amennyiben részt kell vállalniuk az óvodai-iskolai oktató-nevelő munkából, és ugyanakkor a tudománynépszerűsítés és a szabadidő kulturált eltöltésének terén is új pozíciókat kell elfoglalniuk. Bizonygattuk (és tettünk is érte sokat), hogy ez minden korosztálynak fontos, elengedhetetlen. Ennek következtében rengeteg ragyogó pedagógiai érték jött létre, mégis ez napjainkban már kevés. Egyre többen felismerik: újabb nagy feladat előtt állunk; a múzeumnak szervezetten, tantárgyakra, iskolai nevelési tervekre lebontott részletességig hatolóan, következésképpen hatékonyan részt kell vállalnia az iskolai oktató-nevelő munkából minden eszközével, összes lehetőségével együtt. Kreatív együttműködés formájában konkrétan kapcsolódnia kell a közoktatás legfőbb irányaihoz, az egyes iskolák nevelési programjaihoz. Ez jelentsen elvi, pedagógiai, ezen belül akár módszerbeli együttműködést is. Az iskolarendszer és a múzeumi hálózat egymás felé irányuló törekvései jó pár esztendeje ismertek, de a konkrét „akcióterv" még kidolgozatlan. Olyan akcióterv megszületése lenne kívánatos, amely azt célozza, hogy a múzeumok részletekbe menően „avatkozzanak be" az oktatás egészébe, hiszen képesek erre céljaik, törekvéseik, műtárgyállományuk nagysága és összetétele, valamint szakembereik felkészültsége miatt is. Gondoljunk arra, hogy a technikai civilizáció jelenlegi fokán a gyermek minden információt megszerezhet, ám ezen ismeretek nagy része „másodkézből" kapott, virtuális, noha kétségtelenül gyorsan emészthető, beépíthető. A múzeumok egyetlen óriási, semmivel nem pótolható és nem helyettesíthető lehetősége, „varázsa" a műtárgy - tágabban értelmezve a kiállítás -, legyen az akár képzőművészeti, műszaki, társadalomtudományi vagy egyéb profilú, vidéki vagy fővárosi múzeumban. A gyerekeknek szükségük van az „igazi", a „valódi" élményére, ezt az élményt pedig a múzeumok tudják megadni számukra. Sok lehetőség van még természetesen arra, hogy más művelődési intézmények is segítsék a közoktatást. A múzeum az iskolások számára az egyik legkézenfekvőbb, legelérhetőbb lehetőség.
