Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Egyed Ákos: A parasztság polgárosodása Erdélyben a jobbágyfelszabadítás nyomán

ságról a Kalotaszegen közvetett adatokból a feltörekvésre lehet következtetni. 1856. április 26-án írta a Vasárnapi Újság a lányok ünnepi öltözetéről: fejüket párta díszíti, amely gyöngyökkel van kirakva és selyem szalagokkal ékesítve. A tehetősebb családok gyermekük keresztelője alkalmából közelebbi rokonaikat „költségesen megvendégelik", s „a menyegzőt a legszegényebb is három napig tartó ünnepély és lakoma között tartja".

13 Világos, hogy a kalotaszegi parasztgazda már a ceremoniális alapokat is elő tudta állítani. Igaz, a túlcifrázott életmód a gyermekszám korlátozásához is hozzájárult. És ezzel át is tértünk a polgárosodás látványosabb területére: az életmódbeli változásokra. A népi kultúra a XIX. század második felében is élő valóság volt általában mind a magyar, román vagy szász falusi közösségekben. Erről gazdag és színvonalas etnográfiai szakirodalommal rendelkezünk.

14 De mindenütt folyt a régi és új művelődési szokások küzdelme. „Teremtsünk énektársaságokat, olvasóegyleteket" - olvashatjuk az egyik aranyosszéki népművelő vélekedését. A népszínművek előadása, helyiek által, ugyancsak terjedőben volt. A polgári életmód térhódítása egyelőre külsőségekben nyilvánult meg: a népviselet rohamos elhagyása, illetve a városi divat térhódítása szembetűnő volt. A polgárosodás legfőbb terjesztője - és nem a divat és látvány útján - az iskolai oktatás volt. Az 1868-as iskolai törvényt követő 16 év alatt például Maros-Torda megyében 120 új iskolaépületet avattak fel. 1890-ben Erdély 2368 falusi településéből 2115-ben működött népiskola helyben, 211 falu más helységgel közösen tartott fenn iskolát. Természetesen folyamatosan terjedt az írás-olvasás: 1890-ben a 6 évesnél idősebb lakosság 32,9%-a, 1900-ban 41,1 %-a volt írástudó. Ez az 1848-as állapotokhoz képest hatalmas eredmény. A családi életmód is változóban volt. A polgárosodás jeleként értékelhetjük, hogy a falusi asszonyok egy része már nem maga szőtte-fonta a család ruházatát, hanem vásárolták azt. A lakóházakat az 1880-as években szembetűnően nagyobbra építették, s mindenhol elterjedt a petróleumlámpa használata. A Kalotaszeg c. lap írta 1890-ben, hogy ma „gyertya helyett minden házban petróleumlámpa világít".

15 A tűzhelyet a városi kályha pótolta. A Székelyföldön a tulipántos ládák helyét ruhásszekrény foglalta el. Igaz viszont, hogy a parasztság ragaszkodott hagyományaihoz is, és így a régi és új szokásvilág hosszú ideig együtt élt, de a versenyben a városias polgári életforma fokozatosan háttérbe szorította a hagyományos világ szokásait. A régi és új konfrontálódása, összeütközése a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedében már kiváltotta a régi paraszti világ válságát: a kivándorlás-elvándorlás volt ennek a legszembetűnőbb jele. " Vasárnapi Újság, 1856. április 26. " KÓSA László: A parasztpolgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920), Debrecen 1991. 15 Kalotaszeg, 1890. augusztus 10.