Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig
A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig SZOVÁTAY ADRIENNE A baromfitenyésztésben a második világháborút követő években még a kisüzemi, főleg külterjes tartásmód volt uralkodó. A mezőgazdaság keretében a baromfitenyésztés fejlesztésére hozott központi intézkedések a baromfiorvostan és -egészségügy fejlődésére is kedvezően hatottak. BAROMFI-ORVOSTANI SZAKOKTATÁS ÉS KUTATÁS Az állatorvosképzésben a baromfi-orvostani ismeretek a szaktárgyak szerves részét alkották. Az állatorvosok továbbképzésének feladatát az 1878. évi alapításától kezdve az Állatorvosok Lapja, 1946-tól a Magyar Állatorvosok Lapja látta el. Továbbképző előadásokat a gyakorló állatorvosok részére a szakszervezet (MEDOSZ) rendezett.' Az utóbbinak 1959-ben megalakult a baromfiegészségügyi szakcsoportja, amely a szakismeretek továbbadásának nagy tekintélyű fórumává fejlődött. Az agrárszakoktatás céljára készült baromfitenyésztési könyvek egyaránt tartalmazták a legszükségesebb baromfi-orvostani és -egészségtani ismereteket. A tudományos ismeretterjesztést a Baromfiipar és Baromfitenyésztés c. lapban megjelent számos szakközlemény szolgálta (lásd az irodalomjegyzéket). A baromfi-orvostani kutatóhelyek központja a 4272/1949. (208.) MT sz. rendelet és a 15034/1949. (XI. 26.) FM sz. rendelet alapján létesült Állat-egészségügyi Kutató Intézet lett. Első igazgatója Csontos József, aki Bamberger Károly, Derzsy Domokos, Kakuk Tibor közreműködésével végzett baromfi-orvostani kutatásokat. Jelentős kutatómunka folyt még az Agrártudományi Egyetem Állatorvos-tudományi Kara (1952-től egyetemi jellegű főiskola) tanszékein, az állat-egészségügyi és az oltóanyag-termelő intézetekben, valamint az oltóanyag-ellenőrző intézetben. 2 ' SZÉP I. 1993. 43, 569. 2 MÉSZÁROS J. 1960.167-169.
