Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Egyed Ákos: A parasztság polgárosodása Erdélyben a jobbágyfelszabadítás nyomán

A törvények eme kitétele miatt a Székelyföldön csak azok az úrbéresek szabadultak fel a IV. törvénycikk szerint, akik adományos nemesi birtokon éltek. Vagyis az összes úrbéresek mintegy 10%-a; a többi az önmegváltás útján szabadult, rendszerint némi föld visszahagyásával a nemesnek - 1848 után.

6 A kolozsvári országgyűlés külön paragrafust alkotott a testületek jobbágyainak felszabadításáról, mintegy elnapolva a kérdés megoldását, mert a testületeknek járó kárpótlás ügyét „a legközelebbi közös törvényhozás" elé utalta. Az ügy intézése késett, emiatt a szász törvényhatóságok, különösen Brassó város halogatta mintegy 5000 hétfalusi magyar jobbágy család felszabadítását.

7 Végül a partiumi jobbágyfelszabadítás sajátosságaként megemlítjük, hogy ott Wesselényi Miklós kormánybiztos a reincorporació kihirdetésekor, pár héttel az erdélyi országgyűlés úrbéri törvénye előtt, kihirdette az úrbériség eltörlését a magyarországi törvények szerint.

8 Azonban a szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején itt is az erdélyi törvényeket kezdték alkalmazni mind a kárpótlás, mind a vitás kérdéseket illetően. Összegzésül: az úrbéri viszonyok megszüntetésével megszűnt a feudális rend. A volt úrbéresek (csak úrbéresek!) közjogilag szabad személyekké váltak. A korábban is szabad paraszti státusban élők helyzetén a jobbágytörvény mit sem változtatott. Az általános szabadságtörvények azonban kihatottak az egész népesség sorsának további alakulására. A jobbágyfelszabadítás a polgárosodás előfeltételét képezte, hiszen a szabad emberi lét nélkül elképzelhetetlen polgári társadalom. Végül is a rendi egyenlőtlenségek eltörlése, feudális függések megszüntetése által megszületett Erdélyben a személyileg szabad, szabadon mozgó, tulajdont birtokló állampolgár, s ez már az új polgári rend alapvető vívmánya volt. További lépésként értékelhető a polgárosodás kezdetén, hogy a parasztságnak mintegy 70%-a földtulajdonossá vált, bár a földtulajdon egyének közötti megoszlása rendkívül változatos képet mutatott. A jobbágyfelszabadítás utáni évtizedekben a parasztság soraiban két, ellentétes folyamat ment végbe: egységesülés és differenciálódás. Az egységesülést az tette lehetővé, hogy a korábbi jobbágyok, illetve szabad parasztok között a közjogi (némileg rendi jellegű) válaszfalak leomlottak. A paraszti társadalomba most már minden réteg beletartozott, amely őstermeléssel foglalkozott és paraszti életmódot folytatott. Tehát a volt jobbágyok mellett a korábbi szabad parasztok, szegény rendű nemesi családok. Egységesülési folyamat ment végbe azáltal is, hogy a régebbi különleges státusban levő területek: román határőrövezetek, székely határőrvidékek jogi sajátosságai megszűntek, lakóik ugyancsak a polgári törvények alá tartoztak azután. Természetesen - és ezt hangsú6 EGYED Ákos: Vázlatok a jobbágyfelszabadítás és a zsellérkérdés történetéről a Székelyföldön. In Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981. 125-127. 7 Ellenőr, 1848. július 9. 38. sz. 8 Vö. Jobbágyfelszabadítás 1848. i. m. 44-53.