Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Egyed Ákos: A parasztság polgárosodása Erdélyben a jobbágyfelszabadítás nyomán
lyozni szeretnénk - a jogi különbségek eltörlése korántsem jelentette a korábbi eltérések, különállások tudati maradványainak gyors eltűnését. Ez különösen vonatkozik a székely viszonyokra. Még az 1902-es Székely Kongresszuson is beszámoló hangzott el arról, hogy a székelyek nyilvántartották a korábbi kisnemesi, lófői, szabad gyalogrendú katonai, jobbágyi származás emlékét. Főként a templomi ülésrend őrizte látványosan a régi rendi megoszlást. Az alapvető változás azonban mégis az egységesülés felé vezette az egész földművelő-állattenyésztő parasztságot, amely Erdélyben még a XIX-XX. század fordulóján is a társadalomnak mintegy 71-72%-át tette ki (a történeti Erdélyben). Áttérve a másik folyamatra, a differenciálódásra, a parasztság földbirtokviszonyaira kell elsősorban figyelmeznünk. Abból kell kiindulnunk, hogy a volt jobbágyok különböző földterülettel szabadultak fel. Egy felszabaduló család kezére átlag mintegy 9 kataszteri hold föld jutott. A szóródás természetesen igen nagy volt. Az egyik Kolozs megyei falu 241 volt úrbéres családja közül 95 (39,41%) 2,5-10 hold földet vett birtokába egyenként, 117 család (48,55%) 13-20 hold földet, 7 család (2,9%), 25-30 holdat és 12 család (4,98%) 30-40 holdat kapott örökségként. 9 Tehát a jobbágyfelszabaduláskor a parasztság soraiban már megvolt a birtok szerinti rétegződés: a törpe- és középbirtokos, valamint a módosabb gazdák rétege. A középréteg ekkor még erős volt, a következő évtizedekre azonban a föld felaprózódása következtében ez a réteg veszített súlyából, aminek az ütemesen szaporodó paraszti népesség adja meg a magyarázatát. Azt azonban a birtokmegoszlás arányai s számadatai világosan mutatják, hogy Erdélyben tipikus kisbirtokrendszer alakult ki. Egy 1864-ben készült adóösszeírás szerint a szűkebb Erdélyben az összes föld 65-70%-a után a parasztság adózott. Ez a birtokmegoszlás, amely ugyan kiegészült a közös használatban levő legelő- és erdőhasználat jogával (a tagosítás és arányosítás bekövetkeztéig), mégis a polgárosodás korlátaira hívja fel a figyelmünket. Egy 1869-ből származó statisztika szerint a 30-100 holdat bíró paraszti gazdaságok száma Erdélyben összesen 25 848 volt, az összes gazdaságok 2,31%-a. 10 Nagyjából ez a réteg engedhette meg, hogy gazdaságát modernizálja, ha kismértékben is. Tudjuk azonban, hogy a gazdaságtípusokat a birtokolt föld nagysága mellett annak minősége, a gazdasági felszerelés fejlettségi foka, a gazdálkodás rendszere, a piacoktól való távolsága, a közlekedés hálózata s más tényezők hatása alakította, illetve módosította. Kedvezőbb helyzetben a sík vidékek gazdálkodói voltak a történeti Erdélyben, elsősorban a barcasági szász gazdák, a Székelyföld nagyobb részén viszont a domb- és hegyvidék nem segítette a szántóföldi növénytermesztést. A nagy kiterjedésű erdélyi Mezőség talaja ugyan minden növénykultúra számára kedvező volt, de itt hiányzott a jó úthálózat, tehát a piacra való eljutás is majdhogy lehetetlen volt az év nagy ré' LÉSZAI FERENC: A Kolozs megyei kisbirtok állapota. Erdélyi Gazda, 1886. február 15. 10 A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély. Szerk. Kozma Mária. Csíkszereda, 1997. 24.
