Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

„kizsákmányoló elemeinek", köztük a kuláklistára felvett gazdáknak a felvételét.

68 A tilalom szempontjából mindegy volt, hogy a volt nagygazda mennyi földdel rendelkezett, kukáknak számítottak azok is, akik közben földjük egy részét leadták az államnak vagy a tagosítás során vették el tőlük.

69 Forrásaim szerint Veszprém megyében a tilalom ellenére is vettek fel kuláknak számító gazdákat a tsz-ek, sőt Márkon pl. elnöknek is megválasztották.

70 Döntésüket a felettes szerveknek a csoportba felvett nagygazdák szakértelmével, gazdasági tapasztalataival, hozzáértésével, belépésüknek a falu többi gazdájára gyakorolt kedvező hatásával vagy a tsz munkaerőgondjaival indokolták.

71 1952-ben Szentjakabfán 22 család a tsz-szervezőknek kijelentette, hogy csak 7 „kulák" családdal együtt hajlandóak tsz-t alakítani: „A dolgozó parasztok úgy vetik fel, hogy addig nem alakítanak tszcs-t, csak ha mindenki bemehet, a kulákok is, mert ha azok eddig élhettek velük egy községben, akkor egy tszcs-ben is lehetnek."

72 A nagygazdák belépésének példaértékével maguk a szervezési kampány helyi irányítói is tisztában voltak, és a teljesítési kényszer szorításában olykor maguk is ösztönözték.

73 A központi hatalom a tsz-ekkel szemben sokkal erőteljesebben tudta érvényesíteni érdekeit, mint a kevésbé ellenőrizhető, függetlenebb kisüzemi gazdaságok esetén. A termelési, beszolgáltatási és adózási kötöttségeken túl, amelyek mindkét üzemtípust érintették, a tsz-ek termelési szabadságát a rájuk erőszakolt alapszabály és a felügyeleti szervként föléjük rendelt járási mezőgazdasági osztály tovább szűkítette. A tsz-tagok kiszolgáltatottabb helyzetük miatt még inkább rászorultak az érdekérvényesítés többé-kevésbé illegális, „alapszabály-ellenes" formáira, mint egyéni gazda korukban. A tsz-ek számára a gyakorlatban kötelezővé tett mintaalapszabály

74 szerint a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem a vele közös háztartásában élő családtagjainak tulajdonában vagy használatában lévő összes földjét köteles volt bevinni a tsz-be, sőt a beviteli kötelezettség a később vásárolt vagy örökölt földterületekre is kiterjedt. Be kellett adnia mezőgazdasági felszereléseit, gépeit, állatait, 68 A termelőszövetkezetek alapszabálya. 1951. 5. m Ez a szemlélet azon a meggondoláson alapult, hogy az a kulák, aki leadja földjét az állami gazdaságnak, vagy tszcs-nek, nem nevelődött át és bensőjében megmaradt kuláknak". MOL 276. f. 93. cs. 207. ő. e. Jegyzőkönyv a veszprémi földbirtokrendezésről megtartott megyei értekezletről. 1950. szeptember. 11. 7

" VML. XXIII. 357/a. 624-2/4-1955. A veszprémi járási tanács mezőgazdasági osztályának jelentése a megyének. 1955. június. 28. " VML. P. ir. 30. f. 31. ő. e. MB-ülés, 1952. július 28. Jelentés az 1952. évi tagosításról és a tsz-mozgalom fejlesztéséről. 72 MOL. 276. f. 93. cs. 405. ő. e. MDP Veszprém megyei Pártbizottság jelentése a tszcs-fejlesztésről és a tagosításról. 1952. szept. 1. 71 MOL. 276. f. 93. cs. 405. ő. e. MDP Veszprém megyei Pártbizottság jelentése a tszcs-fejlesztésről és a tagosításról. 1952. szept. 1. Ugyanezt a jelenséget emelte ki az MDP KV 1953 márciusában: „A párt- és tanácsszervek megtűrik a termelőszövetkezetben a kulákokat, különösen azokat, akik földjük egy részét vagy egészét már régebben felajánlották az államnak." MOL. 276. f. 93. cs. 442. o.e. Az MDP KV határozata a kulákság elleni további harc irányelveiről. 1953. március. 31. 71 A termelőszövetkezetek alapszabálya. 1951.