Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
A korszakban a legélesebb konfliktusok nem a paraszti társadalmon belül, hanem a társadalom és a hatalom között játszódtak le. A régi eredetű, ill. az újonnan keletkezett ellentéteket éppen az elmélyítésükre törekvő hatalom létezése tompította, amely bár tudatosan a falu más-más gazdasági-társadalmi helyzetű rétegeinek elkülönítésére és megkülönböztetésére törekedett, egy idő után nemcsak a felszámolni, ill. a gyengíteni kívánt gazdag- és középparasztokra, hanem a „kivételezett" kis- és törpebirtokosokra, sőt a többnyire szegényparasztokból szerveződő tsz-ekre is egyformán elviselhetetlen terheket rótt. Az azonos helyzettudat, a közös ellenféllel szembeni védekezés fogta össze a falu egyébként más-más érdekektől vezérelt erőit, amire azért is szükség volt, mert csak a többség szolidaritása mellett lehetett megkísérelni a hatalommal szembeni ellenállást. Ugyanakkor a gazdasági, társadalmi helyzet, a helyi hierarchiában betöltött szerep a paraszti társadalmat továbbra is egyeseket összekapcsoló, másokat kirekesztő csoportokra tagolta. A birtokmegoszlás helyi sajátosságai és a régi hierarchia-viszonyok a parasztfalvak döntő részében a földosztás ellenére is megmaradtak, és csak azokban a községekben bomlott meg a társadalmi struktúra és a helyi kapcsolatok kialakult rendje, ahova a telepítések során nagy számban kerültek más gazdasági-társadalmi-szociális helyzetű, más termelési kultúrájú, más értékek szerint élő emberek, ill. ahonnan kitelepítették a helyi társadalom meghatározó részét. Ezen (nagyobb uradalmak mellett fekvő, ill. döntően német lakosságú) települések hagyományosan tagolt társadalma újabb erővonalak mentén rendeződött. Leggyakrabban a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely volt a tsz-ek alakításánál az elkülönülés alapja. A legélesebb választóvonal a nincstelenek, az újgazdák, ill. a régi birtokos paraszti rétegek között alakult ki. A birtokos gazda nem szívesen vált egy olyan hierarchikus munkaszervezet részévé, amelyben a hagyományos társadalmi rangsorban alatta állók esetleg fölé kerülhettek. 40 Elkülönülésük mögött nemcsak presztízsszempontok, hanem komoly gazdasági érvek is voltak. Belépésükre ugyanis általában akkor került sor, amikor a könnyebben beszervezhető nincstelenekből és újgazdákból álló tsz-ek már megalakultak, és rossz gazdálkodásuk, ill. a felvett állami hitelek következtében jelentősen el voltak adósodva. A kényszerből tsz-t alakító birtokos rétegek egyrészt nem kívánták átvállalni a mások által felhalmozott adósságterheket, másrészt úgy gondolták, hogy külön tsz-ben biztosabb anyagi bázisukkal és nagyobb gazdálkodási tapasztalatukkal eredményesebben tudnak gazdálkodni. Maguk a szegényebb tsz-ek is sokszor elzárkóztak az elől, hogy a társadalmi rangsorban felettük állókat vegyenek be maguk közé. A korabeli hivatalos jelentésekben gyakran kárhoztatott „elszigetelődésük" egyik oka minden bizonnyal az lehetett, hogy vezetőik tartottak attól, hogy a birtokosok megjele* Egy tsz-fejlesztésről szóló beszámolóban hangzott el, hogy a „...középparasztság mindig is különbnek tartotta magát, mint az a cseléd ember..." VML. P. ir. 30. f. 16. ő. e. B-ülés, 1951. február 19.
