Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

A nincstelen agrárnépesség száma 1941 és 1949 között 60%-kal csökkent, és a mezőgazdasági keresőkön belüli arányuk 30%-róT 13%-ra szorult vissza (bár ez nem az önállósulás jele volt elsősorban, hanem a mezőgazdaság megtartóerejének csökkenését és az ipar vonzerejének növekedését mutatta).

4 Az 1949. évi népszámlálás szerint kb. 11-12 ezer olyan önálló egzisztenciával nem rendelkező, teljesen bérmunkából élő földműves volt a megyében, akik a kollektivizálás megindulásakor a tsz-ek társadalmi bázisát jelenthették.

10 A Dunántúlon a paraszti földbirtokviszonyokat már a földosztás előtt is az alföldinél nagyobb kiegyensúlyozottság jellemezte. A gazdaságok döntő részét kis- és törpeüzemek, valamint családi munkaerőre épülő középgazdaságok alkották. A 25 kat. holdnál nagyobb birtokkal rendelkező nagygazda nem volt tipikus alakja a dunántúli falunak." A földreform tovább erősítette a meghatározó kis- és középparaszti tömböt. 1949-ben, a kollektivizálás nyitányakor tehát Veszprém megye paraszti társadalmát többnyire hasonló gazdasági-társadalmi helyzetű termelők alkották. Hiányoztak az Alföldre jellemző szélsőségek: a földosztásból kimaradt nincstelenek tömegei és a széles gazdagparaszti réteg. A földosztás jellegének és az ipar szívóhatásának köszönhetően aránylag kevés volt azoknak a mezőgazdasági munkásból lett, kevés tapasztalattal és felszereléssel rendelkező újbirtokosoknak a száma, akik a kezdeti sikertelenségek után felhagytak az önálló gazdálkodással. Ezzel szemben a földosztás során megerősödött gazdaságok jelentős része önálló egzisztenciát és tisztességes megélhetést tudott biztosítani tulajdonosának. Az önálló gazdálkodás felszámolását célzó hatalmi törekvésekkel szemben azonban a paraszti társadalom érdekérvényesítési lehetőségei minimálisak voltak. Többnyire csak az ellenállás illegális formái álltak rendelkezésükre, mint a beszolgáltatás! rendeletek kijátszása, a földtulajdon szétíratása a családtagok között, a termény elrejtése, a feketevágás vagy a parlagon heverő állami tartalék földek engedély nélküli megművelése.

12 Ezek - a falusi társadalom szolidaritása és a helyi hatalom bizonyos fokú együttműködése mellett - javíthatták a parasztgazdaságok fennmaradási esélyeit, de a kisüzemek teherbírását figyelmen kívül hagyó, folyamatosan növekvő állami terhek ellen nem bizonyultak elégségesnek. Ha a parasztcsalád a földbirtokból már nem volt képes megélni, kénytelen volt másfajta jövedelem után nézni, rövidebb-hosszabb távra érvényes megélhetési stratégiát kidolgozni. A jövedelem kiegészítésének (ami sokszor a családi jövedelem nagyobb részét jelentette) leggyakoribb formája az volt, amikor a család egyik tagja a biztosabb keresetet nyújtó gyárba vagy bányába ment el ' Az 1941. évi népszámlálás. 1975. 20-21. ,u Az 1949. évi népszámlálás. 8.1950. 464-465. " GUNST P. 1987. 25-27. " ERDMANN GY. 1992. 136.