Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)
met családok házaiba, beilleszkedésüket e faluközösségekbe. A délkeleti Zselic magyar cselédeinek 1945 előtt meghatározott kapcsolatai voltak az itt élő sváb parasztokkal, ugyanis vasárnaponként ezek szőlőiben, földjein vállaltak napszámos munkát. E területen aránylag több volt a cselédsorból kikerülő család 1945 előtt, mint másutt a megyében. Többen kilépve a cselédi kötöttségekből a Szigetvár környéki szőlőhegyekben árendásként pincékben laktak családjukkal, a szőlőbeli munkán kívül ló- és marhaeladással, „közvetítéssel" jól kerestek a szigetvári piacok és vásárok közelében. Ok, a cselédsorból kijutottak támogatták az uradalmakban maradt családtagjaikat, tartva velük a kapcsolatot. A német családok kitelepítésekor még a földosztást megelőzően több zselici községbe betelepedtek cselédcsaládok (Almamellék, Ibafa). E falvakba kevesebb jugoszláviai menekült és felvidéki magyar család érkezett, mint máshova. A felvidéki magyarok földjén sokszor az egykori német tulajdonosok dolgoztak napszámosként, ez csak növelte a feszültségeket. A ki nem osztott német földek állami tulajdonba kerültek, ezeken a volt német gazdák a szokásos helyi bér 60%-áért dolgoztak, így volt ez Ecsenyben is, Külső-Somogyban. 23 Ahova jelentős számban érkeztek cselédek, ott a falu életének irányításában szerephez jutottak, pl. önálló legelőtársulatot hoztak létre Almamelléken, templomot építettek Ibafán. A belső-somogyi községekben, így Kis- és Nagybajomban, Kutason nem engedték a cselédeket belépni a korábban alapított legelőtársulatokba, földműves-szövetkezetekbe, s így azok nem tudták hol legeltetni állataikat. Általában a földművelés megszervezésében adódtak problémáik, sokféle olyan növény termelésére is rákényszerültek, amelyekhez nem értettek. Kivételt képezett a cukorrépa. A vasutakhoz közel fekvő pusztákon a cselédeknek 1945 előtt is, de a háború után is kellett ezt termelnie, ami nem okozott számukra gondot. Az állattartásban volt megfelelő gyakorlatuk ahhoz, hogy önálló gazdaként eredményeket érjenek el. 1948-ban az Országos Mezőgazdasági Vásáron a Kapós mentéről való volt uradalmi cselédek is nyertek díjakat állataikkal. 24 A beszolgáltatásban a volt cselédeket nem szorongatták annyira, mint a nagygazdákat, de mégis eredmény, hogy akadtak, akik túl is teljesítették kötelezettségeiket, és ezért oklevelet kaptak. A nem német falvakban a megye többi részén, a volt uradalmi cselédek csak ritkán kerültek megüresedett házakba. Ha voltak ilyenek, igényeltek vagy megvették a kihalt egykéző családok házait a falvak régi, törzsökös nagygazdáival egy sorban. Legtöbb esetben telket igényeltek és maguk építkeztek a falvak 1920 után keletkezett új részében, a Proletárnak nevezett falurészekben, illetve az 1940-es évek elején épített ONCSA házak sorában. 25 Esetenként több új sort alkottak az újgazdák lakótelkei. A ház formája, beosztása, kiképzése a 23 Saját gyűjtések: MMgMA IV. 1000,1007, 1012. és BŐSZE S. 2000. 67. 2< KANYAR J. 1972. 272. 25 Teleki Pál kormányának 1940. XXIII. tc. alapján létrehozott Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával az országban 12 000 házhoz jutottak sokgyerekes falusi családok. A házakat igyekeztek az építészek népies stílusban tervezni. VÁMOSSY 1998. 140-141.
