Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szőllősy Gábor: A poroszkálásról és a hagyományos török poroszkaversenyekről

VIII. Kisa iiç ayak (rövid három láb) Fázisai: 1. A két elülső láb a földön van, a jobb hátulsót leteszi, a bal elülsőt emeli. 2. A bal oldali lábpár egyszerre ér földet, a jobb elülsőt és a bal hátulsót emeli. 3. A jobb elülsőt leteszi. Ebben a jármodban a ló az elülső lábaival lépésben, a hátulsókkal vágtában jár. Az egyik mellső láb mindig a földön van. IX. Üc ayak (három láb) Ebben a jármodban a ló a mellső lábaival üget, a hátulsókkal vágtázik. Az egyik mellső láb mindig a levegőben van. Ez utóbbi három jármódot Európában valószínűleg hibásnak tekintenék. Az így járó lovat vagy leszoktatnák róla, vagy kiselejteznék, különösen, ha örökíti az ilyen járásra való hajlamot. A TÖRÖK POROSZKA LÓ A poroszkálva járó lovak vonóereje általában csekély, de teherhordó képessé­gük nagy. (Valószínűleg ezért futják nyereg alatt a hagyományos poroszkaver­senyeket.) Becslések szerint Törökországban a poroszka lovak összlétszáma (beleértve a tenyészállatokat és a csikókat is) eléri az 50 000 darabot. A hivata­los versenyekben részt vevő lovak száma 3000 darabra tehető. A török poroszka lovak kis testűek, marmagasságuk 135-140 çm. Testtöme­gük 300-350 kg. A fej nemes, az orrhát többnyire egyenes, a szemek, az orrlyu­kak nagyok, a mellkasa széles és mély. A derék rövid, a far gömbölyű. Fejüket és farkukat „szépen viselik". Színük bármilyen lehet. A tenyésztők szeretik a kis füleket, a széles homlokot, az erős mellkast, a rövid farokrépát, a rövid csü­döt, a magas és kemény, nem viaszolt patákat. A török poroszka lovak igény­telenek, de nemesek, könnyen kezelhetőek és barátságosak az emberhez. Kis termetük ellenére nagy teherbírásúak. 100-120 kg terheléssel órákig képesek menni. (Az 1990-92 évek champion versenylova, a 140 cm marmagasságú, 350 kg testtömegű Yenidogan versenyben rendszeresen 90 kg-os lovast és 6 kg-os nyerget vitt.) A török poroszka lovat alapvetően fajtatisztán tenyésztik, csak ritkán alkal­maznak nemesítő cseppvérkeresztezésként arab méneket. A POROSZKA LÓ BETANÍTÁSA Általánosan elterjedt nézet, hogy a hegyek jeges hágóin, a köves hegyi utakon, a süppedős homokban a poroszkálás a legbiztonságosabb és leghaladósabb

Next

/
Thumbnails
Contents