Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szőllősy Gábor: A poroszkálásról és a hagyományos török poroszkaversenyekről

jármod. A poroszka lónak szánt csikókat már a nyereg alá törés alatt is poroszkálásra kényszerítik. Az egyik, elég goromba módszer szerint a csikó hátulsó lábaira, a csüdcsontok hátulsó felére a poroszkálást elősegítő ólomnehezékeket kötnek, felülnek rá, és beviszik egy felszántott és beöntözött területre, aminek a talaja olyan lágy, hogy a csikó lába bokáig belesüpped. Ilyen süppedős talajon a bokasúlyokkal felszerelt ló csak poroszkálva tud járni. A lágy talajon való futtatást lovas és bokanehezék nélkül is alkalmazzák. Amikor a csikó alaposan elfárad, önként poroszkálásra vált. Az előbbi szoktatás kíméletesebb változata, amikor a poroszkálásra tanítandó ló hátulsó lábaira nehezebb, a mellsőkre könnyebb patkót vernek. A poroszkálásra hajlamos lovakat úgy is rá lehet szoktatni erre a jármodra, hogy a lovas a nyeregben jobbra-balra hintázik, és egyidejűleg szársegítséget is ad. Eredményes, bár elég balesetveszélyes módszernek tartják a rahvan jármod tanítására az azonos oldali lábak, az eskin jármódokéra pedig az átlós lábak összebéklyózását is. A béklyókat csak az egyik oldali lábpárra teszik fel, és naponta váltogatják a jobb és bal oldalt. A béklyónak a lábakat összekötő szakasza fa- vagy fémrúd. Eskin jármodra tanítják a dzsirit játékban használatos lovakat is. Állítólag az így tanított lovak kis helyen és könnyen tudnak fordulni. A közép-ázsiai török nyelvű népek körében használatos módszer szerint a ló hátulsó lábszáraira kívülre egyenként 1-2 kg tömegű fanehezéket kötnek. Természetesen a törökök is ismerik és használják a poroszkálás betanítására a nyugati világban - elsősorban az USA-ban - általánosan használt határolószíjakat is. Minden szoktatási módszernél megemlítik, hogy az eredményességhez az is szükséges, hogy a ló poroszkálásra hajlamos fajta legyen, de legalábbis az ősei közt kell lenni poroszka lónak. TARTÁS, TAKARMÁNYOZÁS A törökök a poroszka lovakat hagyományosan árpával és szalmával takarmányozzák. A munkába fogott lovak árpaadagja elérheti a napi 7 kilogrammot. A heverő lovak adagja 1,5 kg. Tavasszal egy hónapig legeltetik a lovat, utána átallnak száraz takarmányra. Egyes vidékeken az árpát zúzottan vagy kissé nedvesítve etetik. A száraz takarmány mellett csemegeként egy-egy marék zöldet is etetnek. A lovakat hetente legalább kétszer ápolják, de azt tartják a legjobbnak, ha naponta teszik. Régen télen mindig takarót tettek a poroszka lovakra, hogy ne növesszenek téli szőrt. Hosszabb nyereg alatti munka után, ha a ló fáradt és izzadt, kb. 15 percig sétáltatják, amíg a légzése a normális ütemre beáll, megvárják, amíg vizel, majd az izzadságot egy nemeztörlővel letörlik róla és bekötik a helyére. Pataápolásra és újrapatkolásra kéthavonta kerül sor. A patát patazsírral vagy kátránnyal kezelik. A verseny előtt legalább két hónappal megkezdik a felkészí-