Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár

szolgalommal nem éltek, azaz - ahogyan az a jobbágyfelszabadítás! törvényekből következett - azt nem kellett megváltani. Az uralkodó azonban nem hagyta juttatás nélkül a csak legelőt, illetve szántót használó volt katonáit sem. I. Ferenc József mint „főtulajdonos" (Obereigenthümer) a régi határőrközségeknek mint „haszontulajdonosoknak" (Nutzeneigenthümer) 1867. december 2-án kibocsátott egy rendeletet. Ebben mintegy készülve a polgárosításra, de mindenképpen a polgári tulajdonviszonyok megteremtése céljából - a haszontulajdonos községeknek adta az általuk használt rétek (legelők és több helyen szántók) felének teljes, visszteher nélküli tulajdonjogát. Arról is gondoskodott, hogy ezek lehetőleg a községek mellett, könnyen elérhető helyen hasíttassanak ki, míg a fennmaradó kincstári részeken kilátásba helyezte a (népesség)telepítéseket.

10 Itt egyelőre a kincstári jószágigazgatóságok (amelyek 1874-ben átvették a katonai parancsnokságtól a területeket) gazdálkodtak. Ebből látható, hogy Temesszigetre az előbb említett elkülönítési rendelet vonatkozott (amit egyébként nem foglaltak - ellentétben az erdőelkülönítéseket tartalmazóval - törvénybe), aminek alapján várhatták a birtokba helyezést. Hát ez az, ami nem történt meg sem a polgárosítás után, az 1870-es években, sem pedig később. A továbbiakban ennek az „erdő-el-nem-különítési" folyamatnak a legfontosabb állomásait tekintjük át. MATTUSCH (MÁTYUS) SZAKVÉLEMÉNYE ÉS MEGOSZTÁSI JAVASLATA Az Osztrovai-szigeti erdők és legelők (rétek) kincstár és község közötti megosztására a legelső és egyedüli részletes javaslatot a szakirodalomból is ismert jeles homokfásító, Mátyus József delibláti erdőgondnok készítette el 1878 márciusában.

11 Igaz, ő a „Gutachten"-ban nemcsak az Osztrovai-, hanem a többi sziget viszonyait is tárgyalta, de a későbbiek számára mégis ez volt a legérdekesebb.

12 Mátyus a hullfaszedési jogot, valamint az Osztravai-szigeten gyakorolt legeltetést - a korábban említett rendelkezések alapján - fele-fele arányában kívánta megosztani. Az általa összeállított „Elaborat" ennek megfelelően tartalmazta a felosztást. (A további hivatkozásokban Mátyus említett két műve mindig így, a német címnek megfelelően fordul elő, ezért mi is ezt használjuk.) A későbbiekben azonban kiderült, hogy Mátyus kiindulási pontja legalább három területen rossz volt. Az első mindjárt az, hogy a szigeten lévő hullfaszedési kedvezményt faizási jognak vélte, pedig arra a kincstár nem állandó jelleggel adott engedélyt, ezért azt a lakosok nem is mindig gyakorolhatták. Az"'OL. K-184. 1895-1-10.081. (1892-1-12.991.) " Mátyus József tevékenységéről lásd bővebben: OROSZI S. 1988-89. 12 OL. K-184. 1917-B/2-119.566. (1908-B/2-41.105.)