Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár

hogy a szigetek fái túltartottak, ráadásul maguk a szigetek is „növekszenek" (a lerakódó hordalék által), így az ottani puhafás erdőket akár 20 éves vágásfordulóban is lehet kezelni. Magyarán: gyorsított fakitermeléssel az erdők jövedelmezőségét meg kell, illetve meg lehet teremteni. Mindehhez azonban elengedhetetlennek tartotta az erdőket terhelő szolgalmak megváltását, a kincstári és a határőri erdők jogi és természetbeni elkülönítését. A HATÁRŐRVIDÉK POLGÁROSÍTÁSÁBÓL FAKADÓ ERDÉSZETI FELADATOK Az 1873. évi XXVII. tc. alapján végbemenő polgárosítást követte az 1873:XXX. te, amely „a határőrvidéki lakosokat az ottani állami erdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról" szólt. A törvény szerint a korábban kincstárinak nyilvánított erdőkben élvezett tűzi- és épületfa-szedési, továbbá legeltetési és makkoltatási jogok megszűnnek, de helyette az erdők felét a volt határőrök (polgári) tulajdonába kell adni. Ez vonatkozott a szerb-bánsági és a román-bánsági (volt) ezredek kerületére, ahol aztán el is kezdődtek az erdőelkülönítések. A részletek tárgyalása itt nem feladatunk, csak megjegyezzük, hogy az erdőket közösen, mint vagyonközösség, továbbá községenként, mint faluközösség, birtokolták. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a volt határőrközségeknek nemcsak közös, több (a volt ezredbeli) falut érintő erdeje volt, hanem még külön, a település belterületéhez közelebb eső erdő is. Igaz, ez utóbbit csak ott lehetett kiadni, ahol a település közigazgatási határán belül ténylegesen is volt erdő. Ellenkező esetben a volt határőrközség csak a nagy, közös erdő jövedelméből részesedhetett. Ugyanakkor a kincstár birtokába (a korábbi erdők maradék, másik fele) általában a településektől távolabb fekvő, de összefüggő erdőterületek kerültek.

9 TEMESSZIGET KÜLÖNLEGES HELYZETE Az előbb említett erdőelkülönítés Osztrovát nem érintette, mert a volt német-bánsági ezred kerületében a határőrök általában nem rendelkeztek erdőszolgalmi joggal, hanem csak legeltetésivei. A nagyobb erdők ugyanis a településektől távolabb, a Duna hullámterében voltak, így ott a határőrök sem a faizási, sem a legeltetési jogukat nem gyakorolták. Ez utóbbival kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a hullámtéri erdők sűrűn álló, szövevényes fái egyáltalán nem engedik a legeltetéshez szükséges fűféléket felnőni. Az előbbihez pedig azt tesszük hozzá, hogy a torontáli, bácskai részen inkább a földművelés volt a jellemző. Az elsősorban gabonatermesztésre berendezkedő volt határőrök többnyire szalmával fűtöttek, az épületfát pedig a kincstári lerakatokból kapták. így sem az egyik, sem a másik Lásd ennek részletes leírását: OROSZI S. 1991.109-114.