Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Korkes Zsuzsa: Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban

Az Őrvidéken a fiatal halottnak négyágú koronát fontak rozmaringból. Fehér virágokkal tűzték tele és fehér szalagokat fontak és kötöttek rá. A korona a sír tetejére került.

56 A Vas megyei Nardán az 1930-as években még nem volt korona, csak egy tányéron vitt alma és narancs, amibe három szál rozmaringot tűztek. (Lakodalmak alkalmával, ha a leányt kiházasítják a faluból, ma is ilyet készítenek a legények az ekkor szokásos útelkötéshez.) Ebben az esetben egyértelmű a párhuzam a lakodalom és a temetés között, hiszen a halottat is kiházasították a faluból, a közösségből. Az alma köré font első rozmaringkoszorút 1961-ben készítették egy 19 éves legény temetésére. 1974-ben egy 23 éves legény temetésén a rozmaringgal megtűzdelt narancs köré egy rozmaringgal befont viaszkoszorút helyeztek. Egy temetési ének utolsó versszaka így hangzik: „Ezért, ó megváltó, fogadd a lelkemet, amelyet oltalmadba helyeztem; gyere, vőlegényem, gyere, kedves bárány! Adj a menyasszonynak Örökös koszorút."

57 A kolozsvári Hóstáton a temetésen részt vevő asszonyok ún. boldogasszonylaput (lapos menta) tartottak az orruk elé, vagy vittek helyette istenfát (citrusfa), régen olykor rozmaringot. „Esetleg azt sem, mert általános hóstáti vélemény szerint ezekre csak azért van szükség, hogy a halott szagát ne érezzék, és rosszul ne legyenek az erős szagtól."

58 Hasonló megfontolásból vittek Németország egyes vidékein a halottvivők rozmaringot a szájukban, a temetési menetben részt vevők a kezükben, gyakran citrommal együtt. A rozmaringot utána betették a sírba.

59 Sopronbánfalván a papnak, a kántornak és a halottvivőknek gyertyát, citromot vagy rozmaringot adtak.

60 Az Ung vidéki Csicseren a XX. század első felében „ha fiatalt temettek, egy fekete magyar ruhába öltözött, csizmás, kalapos gyermek haladt a koporsó előtt, kezében kivont kardot tartva, amelynek hegyére citromot szúrtak, a citromra pedig színes szalagokat tűzdeltek". Ez a temetkezési pompa általánosnak tekinthető a Felvidéken. Nóvák László szerint az ünneplő, magyaros ruha viselése, valamint a kardvégre tűzött citrom vitele a középkori vitézi temetési ceremóniával állt összefüggésben.

61 * PUSZTAINÉ 1992. 81. 57 HORVÁTH S. i. m. 414-415. * K. KOVÁCS L. 1944. 257. w HANDWÖRTERBUCH... 789. " CSATKAI E. 1943. 187. " NÓVÁK L. 1985. 105-106.