Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Korkes Zsuzsa: Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban

Csólyospáloson (Bács-Kiskun megye) a virrasztóba érkezők a beköszöntés után a halott lábaihoz térdelve imádkoztak egy miatyánkot vagy üdvözlégyet. „A házbeliek a halott lábaihoz, a koporsó mellé már előre odakészítik a szenteltvizes poharat, benne a rozmaringágakat, ezzel az imádság elvégzése után mögcsapkodják, mögszentelik a halottat, amely szintén az utolsó szentségek része, hogy távol tartsa a gonoszt.""

2 A bodrogközi Imregen a rozmaring „segítségével állapították meg, hogy járt-e otthon a halott lelke a temetés után. Az ágacskát egy pohár vízbe tették abban a helyiségben, ahol a halott ki volt terítve. A temetésre indulva megfigyelték a rozmaringágacska helyzetét. Ha hazatérve másként állt, akkor úgy vélték, hogy a halott lelke járt otthon: ivott a pohárban levő vízből, s úgy távozott el a házból. Ezt az ágacskát aztán, pohárral és vízzel együtt, kivitték a temetőbe és beásták a halott sírhantjába."

63 ÖSSZEGZÉS A mediterrán területekről elterjedt rozmaring a középkorban elsősorban mint gyógynövény játszott igen jelentős szerepet, a főúri udvarokban pedig kedvelt fűszernövény is volt. A XVI. századi leírások szerint már a falusi lakodalmak és temetési szertartások elengedhetetlen növénye lett. A magyar nép különféle jelentéssel ruházta fel a rozmaringot. Az összetartozást, a szerelmet, a házasságra való elkötelezettséget jelezte, mikor a lányok rozmaringágat ajándékoztak a farsangi bálban szeretőjüknek. A paraszti társadalom a rozmaringot a szeretet, a házasság, a szüzesség jelképének tekintette, így kerülhetett a menyasszonyi koszorú alá, és nevezték az ország legtöbb vidékén szűzkoszorúnak. A növénynek gonoszűző erőt is tulajdonítottak. Ezért fürdették meg Bagón a szemmel vert gyereket a menyasszonyi rozmaringkoszorú ágában.

64 A hiedelem szerint erős illata távol tartotta az ártó hatalmakat. Ezért kaphattak a férfi vendégek a lakodalomban rozmaringot, és a menyasszonyon kívül a lányok is tűztek a blúzukra egy szálat, vagy a zsebkendőjük mellett kézben fogták. A lányok azonban nemcsak ezen alkalomból viselhették, hanem a vasárnapi templomba menetelkor is, más erős illatú növénnyel, mint pl. bazsalikommal vagy borsikával együtt. Olyan is előfordult, hogy az imakönyvbe tettek néhány szálat nemcsak a lányok, hanem az asszonyok is. Ok elsősorban azért, hogy azt szagolgatva a hosszúra nyúlt mise alatt el ne aludjanak. Rontáselhárító funkciója mellett más magyarázat szerint ez a szokás egyházi eredetre vezethető vissza. „Vannak rá adatok, hogy a reformációt megelőző időben a papság szor"

2 SZABÓ M. 1995. 167. 63 VIGA GY. 1996. 196-197. M TÓTH J. 1988. II. 77.