Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre

A városok peremén letelepedett és a kivándorolt falusi népesség mellett jelentősen megnőtt a helyhez nem kötött nincstelen idénymunkások rétege is, akik a munkalehetőségek után vándorolva egyben a kapitalista gazdaság munkaerőtartalékát is jelentették. A vándormunkások és a városokban megtelepedett falusiak aránya egymással fordított arányban állt, s az iparfejlődés kibontakozásával mindinkább az utóbbiak javára mozdult el. (Magyarországon az ipar népességfelszívó hatása 1890-1914 között érte el maximumát.) A legjelentősebb migrációs központ a főváros és környéke volt. Ezenkívül Fiume, Miskolc, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Győr, Pécs, Kassa és Debrecen voltak a népesség koncentrálódásának azok a központjai, amelyek az adott időszakban 100%-os lakosságnövekedést tudtak felmutatni. A városi élettel járó előnyök egyben azt is jelentették, hogy az elvándorolt népességnek csak töredéke tért vissza később eredeti életformájához, bár az elszakadás évtizedes folyamat volt, s az elköltözöttek nagy része a nyári idénymunkák idején még sokáig visszatért falujába.

11 Azok számára azonban, akik nem akartak vagy nem tudtak a belső migráció folytán megélhetést találni, egyetlen lehetőség maradt: a kivándorlás. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba irányult. Az amerikai kivándorlási hullám egészen az 1910-es évek elejéig tartott, amikor az Egyesült Államok a tömeges letelepedés miatt bevándorlási kvótákat vezetett be. Magyarországról 1891-1895 között évente átlagosan mintegy 25 000, 1896-1900 között pedig 35 000 kivándorló távozott a tengerentúlra. A városokba áramlás és a kivándorlás tehát levezette a tőkés átalakulás nyomán feleslegessé vált agrárnépesség jelentős részét. Ennek ellenére Magyarország a következő fél évszázadban is megőrizte agrárjellegét, amit az mutat a legjobban, hogy egészen az 1950-es évekig az ország lakosságának közel 50%-a talált a mezőgazdaságban megélhetést. A fentiekben vázolt folyamatok nagymértékben érintették a kisbirtokos szőlőtermelő réteget is, s a filoxéra okozta vagyonvesztés jelentősen felgyorsította azokat. A kártevő pusztítása tehát rengeteg szenvedés és nyomor árán felgyorsította a magyar szőlő- és borgazdaságban a tőkekoncentrációt és a kapitalizálódás folyamatait. A létrejövő új, tőkés vállalkozások pedig átformálták a magyar szőlő- és borkultúra arculatát.

12 A MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORTERMELÉS MODERNIZÁCIÓJÁNAK FELGYORSULÁSA, A TŐKÉS PINCEGAZDASÁGOK MEGJELENÉSE A szőlészeti-borászati szakirodalom a filoxéravészt az európai szőlőművelés és borkultúra legnagyobb természeti katasztrófájaként határozza meg, ami a peronoszpóra és a lisztharmat megjelenésével együtt elpusztította a földrész " RÁCZ 1.1980. 50- 64. p. 12 RÁCZ 1.1980. 27-41. p., SÁNDOR P. 1958.103-148. p.