Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

FŐBB FAJTÁK BORVIDÉK EREDETE, SZÁRMAZÁSA TERMESZTÉSI ÉRTÉKE VIRÁGA Balafánt, conv. pontica előfordul Dunántúlon, többségében Duna-Tisza köze, Tokaj Ismeretlen, sokan magyar fajtának tartják Nagy termőképességű, de erősen megterhelve gyenge minőséget ad, alacsonyművelésben bőven terem, magasművelésre nem való. BetyárszóTő Mecseki borvidéken, Tokaj-Hegyalján Magyar Pécsen nem ezt, hanem a Sárga fügérnek vagy galamblábnak nevezett tihanyi fajtát termesztették. Késői érésű, erős növekedésű, rövidcsapos, minden művelésű. nőjellegű porzós kell Tótika Általánosan elterjedt, Sárfekete néven Magyar Rövidcsapos metszéssel, erős növekedésű, korán termőre fordul, magasművelésre nem való. Tulipiros Duna-Tisza köze Magyar Erős tőkéjű, keveset terem, csapos fejműveléssel, támaszrendszert nem igényel, rosszul termékenyülő. nőjellegű Tüskéspúpú zamatos, convar. pontica Filoxéra előtt egyik legelterjedtebb, Balaton, Baranya Balaton vidékéről származó Közepesen termő, kevésbé tetszetős, jóízű csemegeszőlőfajta, érés szept. vége, edzett, hosszúmetszést, erős növekedésű ha termést nem hoz. nővirágú Kolontár, conv. pontica Dunántúlon főleg Régi magyar Eléggé bőtermő, gyakran elég jó minőségű bor, érés okt. eleje. Nagy fügér, conv. pontica Baranya m.-ből származik Baranya m. Molnár szerint a Pécsett ismert sárgafügér a nagyfügér értékesebb változata, bőven terem, minőség elmarad, érés okt. eleje, hosszú metszés. rosszul termékenyül Mézes, conv. pontica subconv. balcanica Elterjedésének központja: Dunántúl (Németh, 1967. I. 168.) Bőven termő közönséges tömegbor, érés szept. első fele, rövidre metszve, fej, bak, combművelés, magasra nem való.