Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

dában fuvarozták a marosi szőlőt. A virágzó nagymarosi csemegeszőlő-kereskedelem az első világháború után, a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia és a megváltozott politikai, gazdasági körülmények miatt fokozatosan elsorvadt.

49 Az eltartani való szőlőket a nyugat-magyarországi, dunántúli parasztgazdaságokban Kisasszony nap táján (IX. 8.) szedték meg, hogy az érésben lévő szőlők nehogy megrohadjanak. Az eltartásnak több módja volt, így a zsúpon vagy akasztókampón és a felkötéssel való eltartás, mely jobb volt, mint a padláson szalmára terítés. A kb. 5-10 cm rozszsúpot fűzfahánccsal, cingerlével kötötték át és kis venyige vagy fűzvessző facsapocskákat erősítettek bele, amelyek tartották a fürtöket. Később a szalmazsúpot már fából készült, fa vagy vas szegcsapocskákkal ellátott fürtakasztó helyettesítette, amit továbbra is zsúpnak neveztek a parasztpincékben, bár ez már nem szalmazsúp volt. Szellős, hűvös helyen, padláson, tisztaszobában, a présház szobájában tartva sokáig elállt a szőlő. Leginkább a mézes, rakszőlő, Margit, Csabagyöngye, Izabella, bajor, hárslevelű fajtákat tárolták. Pécs környékén a fehér tököst az új év szüretéig is eltartották. A XVII. század végétől megjelenő új vastag héjú és bogyóhúsú csemegeszőlő-fajtákat is eltették. Szegényparasztoknál, zselléreknél a kökényág is használatban volt, apró 2-4 cm-es töviseire akasztották a szőlőt. A fürtöket a módosabb tulajdonosok a nagyobb présházakban kötözgették fel. Egy-egy kötés két-két fürtből állt. A kocsányánál megkötött fürtöket szellősen, rúdon általvetve úgy helyezték el, hogy az egyik feljebb, a másik lejjebb legyen, ne érhessenek össze. Mind a zsúpon, mind a felkötözött szőlőeltartás régi, az uradalmakban már a XVII. században alkalmazott módszer volt. A rohonc-szalonaki uradalom szőleiben is szedtek télire elrakni valót.

50 1785. szeptember 12-én Pápán pedig a prefektus a devecseri kasznár, Ticzek János jelentését olvasva, azt a megjegyzést tette: „Tisztartó Ur tegyen rendelést hogy ha Balaton mellyék jó érett Szőllő találtatik eŐ extja számára hozattasson."

51 1786-ban zsúpos és párba kötött szőlőfürtökről olvashatunk: „zsúpos szőlők, ... a' mikoron Szedettek volt, már akoron hiányossak voltak", és „az el tett Szőlőktül csak 17 pár kötés lett, mert az gondatlan vinczellér... Tyúkjaival meg etette, s ugyan mind az..."

52 1796-ból egy közkézen forgó, népszerű kalendárium érdekes szőlőeltartási módot ajánlott, aminek emlékét nem találtam meg Nyugat-Magyarországon és a Dunántúlon. A szőlőfürtöket szárazon és óvatosan kis hordóba tették, majd a fenekét visszaverve egy nagyobb hordóba állították, és musttal kitöltötték a kis hordó és a nagyobb dongái közti űrt. A kalendárium szerint a fürtök teljeA nagymarosi németek csemegeszőlő termesztése: saját gyűjtés, vö. Gazdasági Lapok, 1857. 637., MÁNDLI Gy. 1994. 175-204. 50 VARGA E. 1958.123., 1007. Veszprém M. L. D. Devecser prefektusi levélmásolati könyv töredéke. 1785. július-november. 52 Veszprém M. L. D. Devecser Capsa 8. nr. 86.