Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

szári szőlőhegyen az elöregedett sárfehér vágókat felújították és Őszödön is egy 3,5 kh-s telepet hoztak létre. 1878-ra már 60 kh-at is elérte az uradalmi szőlők területe a mernyei birodalomban.

25 A csejthei uradalom 1872-ben Vöslauból több ezer oportót vásárolt és telepített.

26 1883-ban Albrecht főherceg bellyei uradalmában a 19 kh-nyi jesseföldi gazdaságban rizlingből, burgundiból, traminiből több holdat ültettek. A 44 khnyi villányi bortermelő kerületben is főleg oportót és rizlinget telepítettek.

27 Pilisszántó határában a Borászati Lapoknak saját szőlőtelepe volt, ahonnan a fajtaváltást az új minőségi borszőlőfajták eladása révén a nagy hírű szaklap ezúton is segítette. Ezek a fajták az uradalmi szőlőkben dolgozó napszámosok, bérmunkások révén a XIX. század végén, a filoxéravész után lassan már a paraszti szőlőkben is megjelentek.

28 Gönczi Ferenc göcseji és hetési néprajzi nagy monográfiájában is leszögezte, hogy a burgundi, rizling, oportó fajtákat a XIX. század végén lassan itt is termesztésbe vonták, az Izabella fajtát pedig kerti, tornáclugasnak használták fel más dél-dunántúli területekhez hasonlóan.

29 A TELEPÍTÉS ÉS A FAJTA KAPCSOLATA A PARASZTI SZŐLŐKBEN A fajtatiszta telepítést a conv. pontica fajtacsoport nővirágú, nagyszámú fajtája miatt nem lehetett megkövetelni. Azonban a nagyon kevert állományú szőlők fajtaszámának csökkentéséért már Nagyváthy is síkraszállt. Saját szőlejét hozta fel példának, ahol soronként álltak a fajták: kadarka, karaj, rózsa, bajor, góhér, spanyol muskotály, furmint és a „Hosszúszemű". így a beporzást nem akadályozta meg, de a fajtaszámot csökkentve, akár soronként fajtatisztán szüretelhetett is. A fajtatiszta telepítéssel és a fajtatiszta ültetvényekben a XIX. század végére a kevert ültetést igénylő sárfehér, kéknyelű, juhfarkú, bajor, vörösdinka, kadarka fajták termesztésével lassan felhagytak, és az olaszrizling, kövidinka, mézes, ezerjó, szerémi zöld, szlankamenka; a csemegeszőlők közül a Csabagyöngye, passatutti, Chasselasok, Muscat Othonel fajták kerültek előtérbe. A Borászati Lapok már 1895-ben felhívta a figyelmet arra, hogy gyalogművelésre, vagyis támaszrendszer nélküli termesztésre nem mindegyik fajta megfelelő, mert pl. a XIX. század végén divatossá vált és nagymértékben termesztésbe vont olaszrizling fajta gyalogművelésben elvadult és semmit sem ter25 TÓTH T. 1978. 276. * ETHEY Gy. 1943. 72. 27 ALBRECHT... 1883. 164. 2

* Borászati Lapok, 1893. 547. !

" GÖNCZI F. 1914. 573.