Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

az andalúziai fajtákról pontos és megbízható leírásokat tett közzé a fajták rézkarcos képével mellékelve. Ezt a munkát fordította franciára U. de Caumel, majd 1821-ben Fr. von Mascon németre. 1820-ban, Grácban F. X. Rath, majd 1821-ben Bécsben Fr. R. von Heintl a stájerországi és az alsó-ausztriai szőlőfajtákat értékelték. A stájer ampelográfiai és szőlészeti szakirodalom a XIX. század elején kimagasló eredményeket ért el, szintén János főherceg támogatásával. így nem lehetett véletlen, hogy az andalúziai fajtákat lefordító Mascon is a főhercegtől kapott biztatást munkája elkészítésére. 1824-ben a Doll által írt Berichtigung önologischer Wichtigkeiten c. munkában a fajták közönséges neveit említi a szerző, míg 1826-ban a stájer ampelográfia megírására szintén János főherceg és a Stájerországi Mezőgazdasági Társaság adott megbízást Lorenz Edlen v. Vestnek, a gráci Johanneum kémiaés botanikaprofesszorának. Ezeket az alsó-ausztriai és stájerországi fajtaazonosító, fajtaleíró és értékelő erőfeszítéseket azért kell újszerűnek tekintenünk, mert a minőségi bort termő szőlőfajták elismeréséért küzdöttek a silányabb, rosszabb fajták ellenében. így pl. a Groben (Heunisch), a Roten Muskateller termesztésének csökkentését javasolva a rizling, a tramini, a cirfandli, az oportó és a kékfrankos fajták nagyobb területű termesztését szorgalmazták. Az olasz fajták alapos, megbízható értékelését és leírását adta 1825-ban J. Acerbi katalógusában. 1829-ben Joh. M. Müheböck weisenkircheni pap 5 fehér, 2 piros és 3 kék wachaui szőlőfajtát írt le az alsó-ausztriai Duna mentéről, az Angiographische Beschreibung der verschiedenen Weinrebensorten in dem Wachauer Bezirke c. munkájában. Az ampelográfiai szakirodalom külön megemlékezett Schams Ferenc Ungarns Weinbau I—

II. c. kötetéről. Hermann Goethe elismerő és méltató szavaival a nagy magyar szőlő- (bor-) kincsről és fajtákról, ahogy megfogalmazta: „...die ersten genaueren Nachrichten über die grossen Weinschätze Ungarns und die daselbst cultivirten Rebsorten brachte."

4 A délnémet szőlőhegyek bor- és csemegeszőlő-fajtáit gyűjtötte össze és írta le Babo és Metzger 1836-ban, az osztrák szőlőket 1837-ben J. Burger, ő Görög Demeter gyűjteményét tanulmányozta és használta fel, de Schams Ungarns Weinbau]át is ismerte.

5 1841-ben Grácban két rendszerező, ampelográfiai munka is napvilágot látott Fr. Trümmer és Fr. X. Hlubek tollából. Mindketten a természetes rendszer hívei, ellentétben L. E. v. Vesttel, aki még a bogyó, fürt, hajtás, levél szerinti mesterséges csoportosítást képviselte.

6 Babo 1844-ben már a fajták változatainak és szinonimneveinek sokaságát is megadta. A számtalan hasonnév miatt 1876-ban már kimondottan az egy nyel1 L. E. v. VEST 1826., Fr. R. von HEINTL 1808-1821. 168-178., E. EMINGER 1983. 225., J. BURGER 1837. 7-8., BABO Fr. L.-METZGER I. 1836., H. GOETHE 1878. 5. 5

J. BURGER 1837. VII. 6 A természetes ampelográfiai rendszerezés stájerországi képviselői: Fr. TRÜMMER 1841., Fr. X. HLUBEK 1841., BABO, Fr. L. 1844.