Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

Fábián József a magyar, német, latin nyelvre fordító elkövette azt a hibát minden jóakarata ellenére -, hogy a fajtaleíráskor a francia eredeti szőlőfajtaneveket átfordította magyarra, mintha önálló magyar fajtákról lenne szó. Mivel a magyaron kívül a német, latin fordítást is elvégezte, az e nyelvekre fordított fajtanevekkel óriási kavarodást okozott akarata ellenére. Természetesen ez a kor szemléletének óhaja volt, vagyis, hogy a XVIII. század végén, XIX. század elején a magyar szőlészet-borászat viszonyaira kell adaptálni a nyugat-európai eljárásokat. Fábián fordításában az alábbi fajtaneveket adta a fajták részletes ampelográfiai és termesztési értékelésével (az egyenlőségjel után az általam meghatározott fajtanév áll): Cukor szőlő (Sauvignon-) = Sauvignon blanc, Festőszőlő = Teinturier, Füstös szőlő (gros Muscadet, die rauchfarbige Traube = Muscadelle, kereklevelű szőlő (Feuille ronde, die weisse rundblättrichte Burgunderrebe) = Fehér kisburgundi vagy Chardonnay, Zöld szőlő (Gamay nais) = Budai zöld, Fekete gamé (Gamey noir,-) = Nagyburgundi Kék, Kis Fekete (Petit Gamay,-) = Kék kisburgundi, Ugorka szőlő (Le Cornichon, KümmerlingTraube) = Halhólyag, Murló (Le Murleau,-) = Merlot, Aranysárga kereklevelű (La feuille ronde,-) = Pino blanc, Aranyos szépszőlő (Le chasselas doré Bar-surAube) = Chasselas, Fehér petrezselyemszőlő (Le ciotat, Raisin d'Autriche) Ausztriában die halbwälsche Traube néven ismert = Chasselas, de veres változata is van, Fehér muskotály (Muscat blanc,-) = Sárga muskotály, és ennek bogyószínű változata a veres muskotály. Fekete muskotálynak nevezi Fábián József 1813-ban a (Le Muscat violet, die veilchen blaue Muscateller) = Feketemuskotály fajtát. Az Alexandriai muskotályt is leírta, a (Corinth blanc, die weisse Kernlose, oder Korinthische Traube) Korinthusi fehér néven. Fehér Morillon (Maurillon hatrif,-) = Chardonnay, Molnárszőlő néven a Lisztesfehért, fehér malvasir néven a Szürkebarátot, Mourillon néven a Kék kisburgundit, Fehér Szavanyi néven (Le Savagnien blanc,-) = Pirostramini fehér változatát. Emellett olyan fajtákat is lefordított, amelyek Magyarországon nem terjedtek el később. így pl. fordításai szerint a Gersely szőlő (Le Verjus), Svajtzer szőlő, Rochelli fekete és fehér (Rochelle noire et blandie), Lombardiai szőlő (Le Ramonât), Gyöngyszőlő (Le Raisin Perle, die Perletraube). A Németh Márton által ismertetett Gyöngyszőlő bogyói kerekek, a Fábián által ismertetett fajtáé „szemei hosszúkásak". A Pirók szőlő (le Meslier vagy Mornain blanc, die Lindauer, frühe Leipziger Traube), Mansard (Le Mansard), Marokkói szőlő (Le Raisin de Maroc, Marokkauer Traube) szintén szerepelt a lefordított francia könyvben. J. A. Chaptal 1801-ben megjelent munkájában 2000 fajtáról számolt be, melyek a Párizs melletti Luxemburg kertben díszlettek. Az első nagyobb szabású ampelográfiai művet Chr. A. Frege írta 1804-ben Versuche einer Classification der Weinsorten nach ihren Beeren címmel. Az osztrák ampelográfiai szakirodalom Paul Ludwig von Conradnak a nyugat-dunántúli, ruszti szőlőfajtákat leíró munkáját az osztrák ampelográfiai előmunkálatok között tartotta számon. 1815-ben Simon Roxas Clémente, a madridi királyi botanikus kert igazgatója