Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

megjelent Traité des arbres fruitiers ètè című munkájában, amelyben 14 Párizs környéki fajtát írt le. Az első fajtaképeket is ő mellékelte a munkájához. Egy évvel később a spanyol Valcarcel mutatta be Agriculture generale című munkájában az általa ismert 116 spanyol és külföldi fajtát. Az alsó-ausztriai szőlőfajtákat először 1732-ben Franciscus Antonius Steindl de Plesseneth említi, aki prágai diákként a doktori fokozatot elérő munkájában a „Silberweisse, Mählweisse, Abendrothe, Lagler, Gäisdutte" és más fajtákat említett. A korábbi összegező munkák, akár a Georgica Curiosa, akár a „Hausvater" mezőgazdasági szakirodalmi művek konkrét név szerint nem említettek szőlőfajtákat. 1767-ben Martin Nicolaus Baumann az Abhandlung zur Verbesserung der Niederösterreichischen Landwirtschaft c. munkájában a „Rothe vagy Weisse Muscateller, Zierfandler, Sielberweisse, Gäisdutten, Abendred, Grose Augster, Schmeckichte, Schwarze, Burgunder, Braune" fajtákat ajánlotta. 1777-ben Sebastian Helbling Beschreibung der an der Wiener Gegend gemeinen Weintraubenarien... című Prágában kiadott munkája 24, majd további 12 fajtát ír le, a bogyók színe alapján csoportosítva azokat. Ugyanebben az évben jelent meg A. Hildebrand szőlőtermesztési katekizmusa szintén szőlőfajták leírásával, de ezt már Burger 1837-ben maga is felületes munkának tartotta.

2 A XVIII. század végén Franciaországban önálló, az azonosítást elősegítő ampelográfiai album kiadásának igénye is felmerült. Fábián József fordításában így hangzik Rozier szőlészeti szakember elképzelése, aki 1793. szeptember 29-én Lyon falainál esett el: „Nékem úgy látszik, hogy egy okos és tapasztalt szőlős gazda, két három alkalmatos rajzolóktól, és réz-mettzőktől segítetvén, két esztendő alatt rá mehetne, hogy minden szőlő fajainkból, hasonfajainkból és azoknak különbségeiből egy igen derék Herbáriumot Szőlős-könyvet készíthetne. Azok a' gyűjtemények, mellyek mostanság a' Frantzia Országbéli gombákról és mérges plántákról Balliárd által készítettek azt mutatják, hogy a' rajzoló és réz-mettző mesterség a' tökélletességnek arra a' gráditsára jutott, hogy az által akármiféle formákat és még a' legvékonyabb és játtzibb színeket is ki lehetett tsinálni." Elképzelése szerint az északi fekvésű szőlőkből fokozatosan a rajzolás után délibb szőlősterületekre vonulhatna a rézmetsző, aki így a későbben érő fajtákat is megörökíthetné. Rozier szerint egy ilyen nagyszabású munkának „...egyszersmind fűvészi és gazdasági tzélja is lenne, úgy gondolom, a' legszebb ajándék lenne, a' mellyet tsak adhatnának a' Frantziák a' magok hazájoknak." Mindez azonban még csak terv volt, de már táblázatban közölték a könyvben a levél, a bogyószín, az alak, a levélfonák szőrözöttsége, a levéllemez fogazottsága, a fürtalak, a billingesedés szempontjait, mint a legfontosabb fajtabélyegeket, amelyeket egy ampelográfiai leírásnak tartalmaznia kell.

3 2 CSEPREGI P. 1960. 3., A. GOETHE 1878. 4-5., R. SCHLUMBERCER 1963. 2. 1 FÁBIÁN J. 1813-1814.1. 195., 198., 200.