Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)

2. sz. táblázat. A Keszthelyi Gazdasági Akadémia gazdaságában termelt néhány növény termésátlaga (kh/q)

37 1920-1930 1932-1937 1939/1940 Országos átlag 1920-1938 Búza 10.0" 11,2 14,3 7,5 Rozs 9,8 10,3 10,5 6,3 Tavaszi árpa 9,5 12,6 11,3 7,2 Zab 7,2 4,7 6,8 Kukorica 13,9 33,7 34,4 9,6 Takarmányrépa 168,2 220,3 155,0 119,9 Burgonya 71,9 58,1 45,4 38,2 Az adatok tanulmányozása után megállapítható - az 1914 előtti állapotokhoz hasonlóan -, hogy a tangazdaság terméseredményei a két világháború közötti években is messze meghaladták a hazai átlagokat. Szembetűnő továbbá, hogy a korábbi időszakhoz képest a növénytermesztés minden ágazatában - a gabonafélék esetében nagyobb mértékben, mint a kapásoknál - a hozamok növekedése volt regisztrálható. A kedvező eredmények ellenére a gazdaság még most sem tudta maradéktalanul kielégíteni az állattenyésztési ágazat takarmányszükségletét, ez alól kivételt csupán a szálastakarmányok jelentettek. Az I. világháború előtti évtizedekhez képest alapvető változás tapasztalható. I9I8 után a növénytermesztésből származó minden terményt az állatállomány takarmányozására fordították, továbbá ebből a mennyiségből fedezték a tanintézet tisztviselőinek és munkásainak terményilletményét. Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy a két világháború között piaci értékesítésre már nem került sor. Állattenyésztés Az állattenyésztés a két világháború közötti években továbbra is a gazdaság egyik nyereséges ágazata maradt. Mint már említettük, traktorok beszerzése után az igásállatok száma csökkent. Az 1930-as évektől igavonásra és szállításra már csak lovakat tartottak, számuk 12 és 18 között változott. A háború alatt és utáni években számottevően visszaesett a szarvasmarha-tenyésztés színvonala. Az állomány gümőkór-fertőzöttsége 1922-ben elérte a 68%-ot, az egy tehénre eső éves tejhozam 1579 literre csökkent, ez az eredmény még a nemzetközitől messze elmaradó hazai viszonyok között is gyengének számított. Az 1920-as évek második felében történt hathatós intézkedéseknek köszönhetően az 1930-as években az állomány már betegségtől mentessé vált, és a bonyhádi pirostarka tehenekből és szimmentáli bikákból álló tenyészet eredményei is fokozatosan javultak, és 1937-ben egy tehéntől átlagosan 4625 litert fejtek, de tudunk 5200 uteres hozamról is.™ A változások után a gazdaság tehenészete a hazai tenyésztők között kiosztott díjak közül minden évben több kategóriában is elhódította az első helyet. A 60 körüli állományból átlagosan 13-18 tehenet fejtek, a tej nagyobb hányadát 1931-től palackozták, a fennmaradó mennyiségből tejszínt és vajat készítettek. A tejtermékek értékesítéséből, továbbá a tenyész-