Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)
határozták el, Elsődleges tenyésztési cél a nagy finomságú és nagy hozamú fésűs gyapjú előállítása volt. Az általában 100 darabból álló törzsállományból évente 25-30 tenyészkost értékesítettek. Gazdasági mutatói alapján a juhtenyésztés a tangazdaság egyik legnagyobb hasznot hozó ágazatának bizonyult. 19 A tangazdaságban 1873-től folytattak sertéstenyésztést. Az állományt a Schwartz-féle okányi törzsből szerezték be. 20 Az I. világháború kitöréséig ezt az ún. szőke mangalica fajtákhoz tartozó sertést tenyésztették. 21 A korabeli viszonyok között nagy testűnek számító zsírsertésfajtát a hazai piacon hízékonysága miatt igen kedvelték. 22 Ezt a tulajdonságát Keszthelyen is kihasználták, és a hizlalda 1894-ben történő felépítése után rendszeresen hizlaltak, 2- jóllehet azt - a gazdaság állandó takarmányhiánya miatt - üzemtanilag nem találták indokoltnak. Megpróbálkoztak az európai piacon kedveltebb angol hússertés, a yorkshire tenyésztésével is, de éppen a gyakori betegségek miatt úgy ítélték meg, hogy a nagyobb ellenálló-képességű mangalica tartása sokkal gazdaságosabb. Az állomány létszáma a gyakori betegségek miatt igen változó volt, a törzsállomány 90 és 135 db között mozgott. A hizlalás után értékesített sertések mellett nagyobb tételnek számítottak a tenyésztési célokra eladott kanok és kocák. A termelők részéről élénk érdeklődés nyilvánult meg az itt tenyésztett sertések iránt, így értékesítésük haszonnal járt. Miként a hazai termelő üzemek nagy része, úgy a tanintézeti gazdaság sem fordított különösebb gondot a baromfitenyésztésre. Ezért az 1887-ben telepített állományt - a főhatóság utasítására- 1904-ben felszámolták. 2 " Szőlő- és borgazdaság Keszthely és környékének klimatikus viszonyai a szőlőtermesztésnek kedveztek. A tanintézeten belül mindig is megkülönböztetett figyelmet szenteltek e nagyon fontos növényi kultúrának. Ezt bizonyítja, hogy a szőlőművelésre használt terület nem bérlet, hanem saját - pontosabban - állami tulajdonú volt, amit 1871-től három szőlőbirtok megvásárlásával hoztak létre.25 Ennek köszönhetően az I. világháború kitörése előtt a cserszegi dűlő mellett, az intézeti gazdaságtól északra, elterülő szőlőbirtok nagysága 15-16 kat. holdat tett ki. 1914 előtt az ültetvény 5-7 kat. holdat foglalt el, a fennmaradó részt szőlőiskola, gyümölcsös és erdő céljaira használták. Az ültetvényt hagyományos hazai fajták alkották, és az egész európai szőlőkultúrát megfertőző filoxéra betegség magyarországi elterjedése előtt egy évvel, 1874-ben is ilyen fajtákkal történt a terület egy részének telepítése. A betegség országos méretűvé válásával a védekezést koordináló Országos Borászati Kormánybiztosság 1888 elején elrendelte, hogy a tanintézetek - így a keszthelyi is - a filoxérának ellenálló amerikai fajtákból oltványszaporítást végezzenek. Keszthelyen az újonnan telepített fajták (rajnai rizling, olaszrizling, zöld veltelíni, kövidinka, chaslas stb.) termésátlagai igen kedvezőek voltak. A szakszerű kezelésnek köszönhetően a filoxérát is csak későn, 1894-ben észlelték a gazdaság egyik táblájában, és a betegség elhárítása sem okozott komoly gondot. A veszély lokalizálása után végrehajtott fajtaváltásnak köszönhetően a filoxérának ellenálló egyedek termesztése folyt, méghozzá igen jó eredménnyel.
