Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)
A tangazdaság termesztési eredményei beváltották a földművelési kormányzat elvárásait, hiszen a sörfőzésre alkalmas peerless árpa hazai elterjesztésével egyértelműen sikereket értek el, sőt a Keszthelyen kikísérletezett fajta külföldön is értékesítésre került. 15 Hasonlóan jó eredményeket értek el a burgonya, a rozs, a kukorica és a búza vetőmagszaporításának területén is. Az intézeti gazdaság növénytermelési ágazata minden nehézsége ellenére - a folytonos pénzszűke, a termőtalaj rossz adottsága - jótékony hatással volt a vonzáskörébe tartozó üzemek termelésére, sőt az egész hazai mezőgazdaságra. Mindezek ellenére a tangazdaság ezen területe a többi ágazathoz viszonyítva szinte mindig a legkisebb nyereséget termelte, mérlege több esztendőben is veszteséggel zárult. A nagyságrendek érzékeltetése miatt álljon itt egy adat: a pozitív szaldóval zárult 1913-as évben az ágazat kataszteri holdankénti tiszta jövedelme 28 korona 60 fillért tett ki. 16 Ugyanakkor az üzleti szempontból sikertelen 1909-ben a terület minden holdja 31 korona veszteséget termelt. 1Állattenyésztés Az egész intézeti tangazdaság jövedelmezőségére, és ezen belül az állattenyésztés színvonalára döntő hatással bíró tény, hogy a növénytermesztés soha sem tudta az ágazat erő- és szálastakarmány - igényeit kielégíteni. Az I. vüágháború előtt - kisebb-nagyobb tételben - mindig kellett erőtakarmányt vásárolni, míg szálastakarmány - szükséglet jó termés esetén saját erőből is biztosítható volt. A vételi kényszer nem a rossz gazdálkodás, nem a helytelen termelési struktúra, hanem az intézeti rét és legelő rossz talaj adottsága miatt állt fenn. Bepillantva az állattenyésztés egyes ágazataiban folyó tenyésztési munkákba, megállapítható, hogy az intézet gazdaságában a lótenyésztésre nem fordítottak különösebb gondot. Az állomány egy részét ménesbirtokoktól kapták kölcsönbe, illetve jóváírással. Más esetekben a környékről készpénzért vásároltak fogatolásra és tenyésztésre egyaránt alkalmas egyedeket. A hidegvérű muraközi fajtákon kívül tartottak Noniusokat is. Az igáslovak száma 9-13 között váltakozott, de erre a munkára alkalmaztak magyarfajta ökröket is, ilyen célra 14-16 darabot tartottak járom alatt. Az állattenyésztésen belül az egyik legfontosabb ágazatnak a szarvasmarha-tenyésztés bizonyult. Az állomány összetételének tervszerű kialakítása 1874-ben kezdődött. A tenyésztési szempontok tekintetében minden esetben előnyt élveztek a tejhasznosítású fajták. Először mürztali, majd 1881 után berni-szimmentáli fajtákat tartottak, és velük igazán jó eredményeket értek el. Az átlagosan 17-18 fejőstehénből álló állomány éves tejhozama az 1880-as évek végén elérte a hazai viszonylatban kimagasló, évi 2746 litert. 18 Az évtized végén bekövetkezett súlyos gümőkórfertőzés miatt többszöri állománycserére került sor, de a hazai, bonyhádi pirostarka és szimmentáli keresztezésből létrejött tehenészet már nem tudta megismételni a korábbi, kitűnő eredményeket. Összességében megállapítható, hogy a gazdaság szarvasmarha-tenyészete minden nehézség ellenére jótékony hatást gyakorolt állattenyésztésünkre. A juhászat alapjainak lerakására 1876-ban került sor, és az igazgatóság az új tenyésztési irányzathoz tartozó fésűsfajta tartásával próbálkozott. A gyapjú minőségének javítására és vérfrissítésre 1891-ben rambouillet, egy évvel később merino précoce kosok tenyésztésbe állítását
