Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)
A gyakorlati oktatásra felhasznált terület több részből állt. A legnagyobb hányadot mindvégig a növénytermesztés és állattenyésztés szolgálatába áhított szántó foglalta el, ez egészült ki még kaszálóval és réttel. A szántóhoz képest lényegesen kisebb kiterjedésű volt a szőlő és a kert területe, és kialakításra került még egy kisebb, kísérleti térnek nevezett rész is. A tanintézetek szakemberei számára mindvégig óriási kihívást jelentett, hogy a felügyeletet gyakorló Földmívelésügvi Minisztérium a hallgatók gyakorlati képzésére szolgáló tangazdasági egységektől, az oktatási célok teljesítésén kívül, mindenkor megkövetelte, hogy azok egyben nyereséges gazdálkodást is folytassanak. Az akkori elvárások szerint ugyanis „a jövedelmezőség és az oktatási célok nem zárják ki egymást", egyébként pedig az akadémiák jól képzett „szakférfiúitól" egyenesen elvárható, hogy e kettős mércének megfeleljenek.' Az intézet tanári kara számára a másik nagy gondot a tangazdaság mérete jelentette, amelyik sohasem érte el az oktatási és üzemtani szempontból optimálisnak tartott nagyságot. Jóllehet már a 19- századi gazdasági szakírók is úgy ítélték meg, hogy egy ilyen célra létrehozott gazdaságnak legalább 400-500 kat. hold jó termőadottságú és jó fekvésű földdel kell rendelkeznie, ehhez képest Keszthelyen ekkora terület sohasem állt rendelkezésre. A kezdeti néhány esztendőben 200, az 1870-es évektől 300, az 1920-as évek közepétől már 380 kat. holdra növekedett „birtokkal" azonban más problémák is voltak. Az akadémia ugyanis - ellentétben a többi társintézettel - nem rendelkezett saját, azaz állami tulajdonú földterülettel. Jóllehet a tangazdaság céljára hasznosított területet a Georgikont alapító Festetics család leszármazottjai mindig igen méltányos áron, a mindenkori piaci érték töredékéért adták bérbe, ez a tény hosszú távon mégis bizonytalanságot hordozott magában. Ugyanis mindig fennállt az a veszély, hogy a 10-15 évre kötött szerződés lejárta után a bérbeadó esetleg nem újítja meg a szerződést, ezzel pedig egyenesen ellehetetlenül az egész oktatási tevékenység. A gond csak az 1920-as évek közepén végrehajtott földreform után oldódott meg, amikor a tangazdaság által használt terület állami, azaz kincstári tulajdonba került. Ezután a keszthelyi akadémia éves költségvetéséből évekre előre ismert mértékben fizette vissza az államkasszába a terület használatáért járó összeget. 3 I. Az intézeti gazdaság (1865-1914) A gazdaság területe az 1870-es években 230, az 1890-es évektől valamivel több mint 240 kat. hold szántóból állt, amit kiegészített még 20-30 kat. holdnyi kaszáló és mintegy 2 kat. holdat kitevő legelő. A termőtalaj minősége a közepesnél gyengébb lévén, különös gondot kellett fordítani a termőképesség megőrzésére. Ennek érdekében már az 1870-es évek végétől a gazdaság egészét (beleértve a kertet és a kísérleti teret) érintő talajjavítási munkálatokba kezdtek. 1 Hazai körülmények között kivételes állapotnak számított, hogy a szántó közel fele (114 kat. hold), valamint 2 kat. hold rét alagcsövezve volt, és az így nyert vízmennyiséggel még 20 kat. hold rét öntözésére is tellett. A jelentős összegeket felemésztő meliorációs beruházás mintául szolgált a környék gazdaságai számára, és az intézet alagcsősajtója pedig ellátta őket a szükséges mennyiségű csővel'
